Az utóbbi hetekben történtek durva dolgok. Durva klippek, lemezek, rendezvények. Durván el is maradtam a kommenteléssel, így aki a bréking nyúzt várja, kérem lapozzon. Ez most aktuális, illetve inkább kevésbé aktuális lesz.
Induljunk az OSG-től. Jelen voltam idén is, de ezúttal mint az egyik szponzori sátor alkalmazottja. Emiatt a koncerteket nem volt lehetőségem közelről figyelni, de néha még távolról sem, akkora volt a sátrunk előtti tömeg. Így az idei óezsgéértékelő irományom más aspektusból tesz említést a rendezvényről. Méghozzá. Jó volt látni (már, amikor, mint mondtam: lehetett látni), hogy ennyi embert vonzanak (FankaDeli nélkül is) nem csak a koncertek, hanem a sportversenyek is. Végre nem a basszunkbe, hanem a nézzükmeg, szerezzünk motivációt mentalitást lehetett érezni. Ha a piálásnak szentelt időnek csak egy ötödét töltenétek sportolással, máris nem csak testileg, hanem szellemileg is épebb emberek, generációk nőnének fel. Azt már meg sem merem említeni, hogy aki versenyre készül (teljesen mindegy, hogy az egy vidéki kis megmérettetés, vagy országos esemény), annak legalább lesz CÉLJA, aminek lesz EREDMÉNYE, és nem csak az az alkoholista, nemtörődöm, világba "csakúgy" belelétezés. Nem a nyolcadik sör megivása a teljesítmény, hanem, hogy milyen trükköt dobsz a félcsőben. Egy szó, mint száz, látogassátok a sportrendezvényeket, szerezzetek motivációt azzal, hogy másokat néztek, tanuljatok, gyakoroljatok, és próbáljátok meg! Helyezéstől függetlenül olyan teljesítményt és hozzáállást fogtok produkálni, aminek megszerzése sokkal nehezebb, mint a tudinni státusz.
Amilyen vegyes érzelmeket Deniz Rázd Meg maxija kiváltott az emberekből, az nem kicsit mulatságos. Konkrétan: populáris a szám!, segítség! és pföjj!, még a végén viszont halljuk egy országos kereskedelmi rádióban, és összedől a rapvilág! Kisfiúk, kislányok, régóta mondom - most is mondom: ezt az underground vs. mainstream témát el kellene már felejteni. Szintén régóta mondom azt is, hogy ha majd elvégeztétek az összes iskolát, amit el akartatok végezni, és ott álltok a folyton elégedetlen főnökötökkel szemben egy igazán semmilyen munkát végezvén, rájöttök, hogy a legjobb dolog az életben az lenne, ha abból tudnátok megélni, amit szerettek is csinálni. Kifejezetten örülnék annak (és nagy valószínűséggel nem egy "ismeretlen" MC, DJ és producer van még ezzel így), ha Denizhez hasonlóan megpróbálhatná bárki, hogy pénzt keressen kedvenc tevékenységével. Ha ez a hip-hop, akkor a hip-hop. Kisbuzi, Te például megvetnéd azt a péket, aki kenyérsütésből szeretne megélni, mert imádja a pékárut? Gondolkodjunk már el két pillanatra...
Amilyen vegyes érzelmeket Deniz Rázd Meg maxija kiváltott az emberekből, az nem kicsit mulatságos. Konkrétan: populáris a szám!, segítség! és pföjj!, még a végén viszont halljuk egy országos kereskedelmi rádióban, és összedől a rapvilág! Kisfiúk, kislányok, régóta mondom - most is mondom: ezt az underground vs. mainstream témát el kellene már felejteni. Szintén régóta mondom azt is, hogy ha majd elvégeztétek az összes iskolát, amit el akartatok végezni, és ott álltok a folyton elégedetlen főnökötökkel szemben egy igazán semmilyen munkát végezvén, rájöttök, hogy a legjobb dolog az életben az lenne, ha abból tudnátok megélni, amit szerettek is csinálni. Kifejezetten örülnék annak (és nagy valószínűséggel nem egy "ismeretlen" MC, DJ és producer van még ezzel így), ha Denizhez hasonlóan megpróbálhatná bárki, hogy pénzt keressen kedvenc tevékenységével. Ha ez a hip-hop, akkor a hip-hop. Kisbuzi, Te például megvetnéd azt a péket, aki kenyérsütésből szeretne megélni, mert imádja a pékárut? Gondolkodjunk már el két pillanatra...
Bigmeket a Fajjá' Fe' után még nem vettem komolyan. Szimpatikus tartalom, jó rímek, hallgatható előadásmód, de valahogy olyan kevés volt nekem. Ezek után, mikor hírként olvastam, hogy "Konkrét Dzsungel" címmel videóklippet készített, émelyegni kezdett a gyomrom. Bob Marley, majd a Wu-Tang Killa Bees "Concrete Jungle"-jei után ugyanezt a címet adni egy számnak... - számomra elég visszataszító volt már maga az ötlet is. Azonban se perc alatt minden kétségem elmúlt, mikor megnéztem a klippet. "Egy igazi idióta vagy!" - gondoltam magamról, és egymás után lejátszottam vagy háromszor a számot. Bigmek előadásmódja annyit fejlődött egy év alatt, mint másé tíz esztendő alatt sem. Öregem, ez a srác hihetetlenül nyomja! A klipp képi világáról meg már tényleg csak szuperlatívuszokban tudnék beszélni. Ilyen egy igazi, ősrégi típusú RAP videó! Bronxi hangulat, de egy másodpercre sem lehet elfelejteni, hogy ez BP. Ahogy a szövegben sem, úgy képekben sem hiszi azt Bigmek, hogy Ő a gettó feltalálója. Egyszerűen csak nyersen, a' la carte bemutatja azt, ami van. Brutális prezentáció.
Hasonlóan hanyatt vágott a Disznóólról származó "Álmomban Beszélek" című Barbárfivérek készítmény. Nem rejtem véka alá, hogy Tibbahék zenekészítési módszerével nem értek egyet (lásd itt meg itt), azt pedig talán eldönteni sem bírom, hogy vajon ennél jobban vagy kevésbé a nagyképűsködést utálom-e? Azonban valahogy mégis azt kell, hogy megállapítsam, hogy "ez a Győr" már nem "az a Győr". A Tibbahnation 4. óta egyre több a komoly, elgondolkodtató szöveg. Vagyis az olyan, amiért annak idején megkedveltem a rapzenét. És ha bár a samplerezéssel szemben, mint technikával, továbbra is erős fenntartásaim akadnak, tényként kell kezelnem, hogy nem csak a nagyképűsködés, de a primitív mód történő mintalopások is lassan alábbhagynak. Azt hiszem, Tibbah azon a pályán van már, ami elfeledteti velem (amúgy meg ki nem szarja le, hogy elfeledem-e vagy sem?) a Tibbahnation 1-3. hányással körbevett útját. Ez pedig boldoggá tesz, köszönöm.
