...szóval ismét csak ide lyukadok ki, meg be, de újfent találtam egy apropót, hogy felhozzam. Na jó, nem én találtam, inkább úgy mondjuk, hogy megtalálódtam egy felhívásos körleveles megoldás által vala. És az ötlet teccett! Mert hogy van itt hazánkban pár agyament, meg mellesleg szerte a világon, akik úgy gondolták, hogy a költészetet, a felolvasó estet, a színházat, a rappet, meg a freestylet ötözik, de oly módon, hogy végül egyik se legyen. Sem ez, sem az. Egyvelegből valami új, nevezzük talán műfajnak, és bár hivatalos oldalukon is így olvasom, így e, hogy "műfaj", azért húzom a szám, mert nem ez a legjobb kifejezés, csak éppen nem tudok jobbat, így nem is törődöm vele többet!Szóval megszületett. Valamikor régen a Slam Poetry, mint khm... MŰFAJ. Némivel később pedig a Budapest Slam is, melynek tagjai rendszeres alkalmanként néha havonta összegyűlnek. És előadnak. Előzőleg közösen kitalált és egyénileg megírt témákban vagy szabadtémákban, vagy - és ez lehet a legérdekesebb - a helyszínen bedobált szavak kötelező felhasználásával hirtelenjében kreált verseket, versenyzés-képpen.
Szóval mondom: ez nem freestyle, mégis az. Nem felolvasás, mégis az. Nem rap, mégis az. Versenynek viszont verseny, olyannyira, hogy példának okáért szeptember hó végén egy berlini slam poetry iramon magyar negyedik helyezettünk lett, Matits István, "ID" személyében. Ez pedig kérem, akárhogy nézem: teljesítmény. Mint az OSG-n csúszni egy díjnyerteset deszkával, úgy verssel versenyt nyerni szintén nem válhat a felejtés kategória martalékává.
Akarom tehát mondani újfent, szóval, hogy EZ! Ez AZ. Nem a nyolcadik sör, tudod... Azt bárki legurítja. Írjá' verset a megadott szempontok alapján, add elő, nyerd meg, légy az, aki tudírni. Ha nem egy csak kibaszott alkoholista akarsz lenni a sokból, hanem annál egy értékesebb Valaki.
