Angol kollégám kéri, hogy mutassak neki magyar rappet. Soha nem hallott még olyat, hajtja a kíváncsiság. Félnapos töprengés után arra jutok, hogy a tartalom mellékes, a hangzás kell, hogy prioritást kapjon. Vagyis: 1. zene, 2. rímek, 3. orgánum.
1. Wherdee: RMXS
Olyan zenei-instrumentális zsenialitás, melyet aligha hiszem, hogy Magyarországról bárki felül tudna múlni. Ha kell, dallamos, ha kell, elektronikus, ha kell, odabaszabasszus, ha kell nagyonrappes.
2. Akkezdet Phiai: Kottazűr (cd1)
Szójátékok, rímek halmaza, precízen, pontosan. Mire felocsúdsz az előző rímből, már három újabb hangzott el, pihenőre időt sem hagyván zúdulnak a szótagok. Nemcsak Magyarországon, de nemzetközi szinten is ritkaság az ilyen jellegű produkció.
3. Norba: No one - Hanyag elegancia
Egyedül álló, jellegzetes orgánum. Nem mintha Magyarország jellegzetes férfi hangszínek hiányától szenvedne, de talán ez az, ami valahogy kitűnik a többi közül, s a vetélytársak száma csak minimális. Amerikában talán tipikus lenne, tőlünk azonban mégis inkább egyedibb, mint semlegesebb.
+1. Barbárfivérek: Disznóól
A lemez komplexuma miatt ajánlom angol kollégámnak: Wherdeevel ellentétben itt nyers, egyszerűbb ütemek, monotonabb ritmusok szólnak, megfűszerezve Deego (nálunk) kiemelkedő ragga technikájával megáldott hangnemével. Mindezen túl olyan közreműködők, mint NKS, Said vagy Bankos szövegei adnak még egy kis löketet az összképhez, melyek reményeim szerint mély nyomot hagynak a magyar nyelv hangzásához nem szokott érdeklődőben...
