Az utóbbi napok-hetek intenzív kampányának köszönhetően mostanában divat lett antigraffitisnek lenni. Közéleti, nem közéleti, sőt, (ex)graffitis emberek is az "értelmetlen" graffitizés ellen foglaltak állást, definíció nélkül, hogy mit is tartanak "értelmes" meg "értelmetlen" alkotásnak. Állítólag a körút összetegelése értelmetlen, a művészi rajz pedig értelmes. Namost. Ki az a diktátor, aki eldöntötte, hogy melyik rajz művészi? És ki az a diktátor, aki eldöntötte, hogy egy teg sem lehet művészi? Szerintem jó kérdések ezek, a válaszokat majd nyilván valami űberokos, graffitivel soha nem szimpatizáló egyén meg is fogja adni. Azt már nem fogom megvárni, sőt, le is fogom szarni; most egy más szemszögből szemléltetném a szemfüles nemgraffitisek hozzáállását ehhez az egész hisztériához, ami e téma körül kialakult.
Adott ugyanis, hogy ha már egy blog keretein belül indult el a kampány, akkor (az én blogomon gyakorolt genyósággal ellentétben) ott hozzá lehet szólni az oldal tulajdonosainak írásaihoz. (Persze nem csak ez, hanem még sok más blog, illetve egyéb cikk is foglalkozott eme témának aktualitásával, így viszonylag sok helyütt olvashattuk a kommentezők gondolatainak apróbb-nagyobb morzsáit.) Általánosságban megállapítható, hogy a nemgraffitis átlagember, néhol egyenesen graffiti ellenes internetes hozzászólásait három kategóriába sorolhatjuk.
Az első kategóriába tartozók úgy vélik, a leghatásosabb módja annak, hogy a firkászokat meggyőzzék arról, hogy tevékenységüket egyszer, s mindenkorra, óriás bűnbánat mellett abbahagyják, az az, hogy köcsögnek titulálván őket, elküldik a bús kurva anyjukba az összeset. Így. Szó szerint. Sem egy érv, sem egy fél indok... csak, hogy hova, milyen jelzővel kísérve menjenek. Tisztelt anyázók! Ez a megközelítés HATÁSOS. Gondoljuk csak végig: graffitis otthon ül a számítógép előtt. Elolvassa, ahogy egy névtelen hozzászóló az édesanyját szidja, és végiggondolja: "a bácsinak nem tetszik, hogy graffitizek! Nagyon mérges! Szegényt feldühítettem! Ez nem jó! Ajaj! Megbántam. Mától abbahagyom."
A második kategóriába azok tartoznak, akik nem bírják megállni, és a politikát keverik ebbe (is). Mondanom sem kell, hogy egyes megközelítés szerint az összes graffitis zsidó, vagy cigány, vagy a kettő egyszerre, még durvább esetben kommunista is. Más megközelítés szerint, a jelenlegi zsidó-cigány-kommunista politikus vezetők a felelősek, hiszen ők hagyták, hogy a graffitisek összefirkálják a fővárost (is). Ezen állásponton lévők csak abba nem gondolnak bele, hogy a graffiti már jelen volt '93-ban is Magyarországon (lásd. SDO, PNC). Ki lehet számolni, hány jobb és baloldali kormány volt az elmúlt 15 évben a parlament élén... és rá lehet jönni, hogy Orbán a graffitisekkel folytatott vagy nem folytatott háborút ugyanúgy elk*rta (ezt most miért csillagoztam ki?), mint Demszky, például...
A harmadik kategóriába pedig azok a nemgraffitisek tartoznak, akik megfejtik (vagy legalábbis, azt hiszik) a graffiti lényegét. Ilyeneket mondanak, hogy ezeket az adrenalin... az illegalitás... meg hasonlók hajtják. Ez legalább részben igaz, pusztán azt nem értem, miért kell erről filozofálnia egy olyan embernek, akinek semmi köze hozzá? Én nem vagyok autóbuzi, egy gyertacserén kívül valószínűleg minden más művelethez azonnal szerelőt hívnék (hogy ne rontsak feleslegesen többet a hibán), és nem is okoskodom ám egyetlen autós fórumon sem arról, hogy mi is az autószerelés lényege, mibenléte, hogyanja! Ha mindenki azzal foglalkozna, amihez ért, nem kellene felhúznom magam az ilyen antigraffiti kampányokon. Ja... hogy senki nem ért semmihez... akkor meg ezért tartunk itt!
