A Reppteszkó alapelve szinte Stahl Judit-szerű mottókra épül: gyorsan, valami finomat! Azaz legyen könnyen emészthető, olcsó és persze hamar előállítható. Amit mindenki szeret, aminek - egyszerűségéből eredendően - nincs "gyenge oldala". Ha csak nem számít az már önmagában "gyenge oldalnak", hogy az egész olyan híg... olyan trutymós... olyan izé... Olyan mindenkiszereti, mert könnyű és finom, ráadásul gondolkodni sem kell az összetételén...
Még a kétezres évek elején megszületett egy csapat, mely a jóégtuggya, milyen célt tűzött ki maga elé, és mik voltak a szándékaik, de rappelni kezdtek. Úgy erősen a semmiről. Volt ott májkkal a sztédzsenezés, és volt ott kialegjobbhanemén-ezés is. Még szinte emelkedni sem kezdtek, mikor már közölték, hogy ők a legjobbak. Amolyan rílszupaemszíz. Hadartak, pörgettek, a még néhol érthetetlen rímek is "jól" szóltak, a kellőszámú szótag pedig mindig megvolt. Valahogy a közönség hamar megkedvelte őket. Persze, hogy megkedvelte, hiszen szövegeik tartalmilag nem voltak túlkomplikálva, ám annál jobban szóltak. Az alkoholista tinédzser korosztály pedig úgy cuppant minderre, mint egy pénzéhes útszéli kurva a fekete mercis üzletemberre. Rengeteg rajongóra tettek szert, pont ezért, hiszen a rapbulik közönsége általában nem filozofálni megy egy-egy rendezvényre, hanem tudinnizni, mert az ugye nem szellemi munka legalább.
Ez az együttes hamar elhíresztelte azt is, hogy a 10-20-30 másodperces egysávos sample-öket egy dobalapra rárakni tudomány. Eme tudomány és szövegi (nem)tartalom birtokában összehoztak két lemezt is, klippet is, tehetségkutató megnyerését is, szóló lemezeket is... majd öt évig megéltek mindebből. Ti, a közönség, pedig elmentetek minden koncertre, hogy nemi hovatartozásotok meghazudtolva visítsatok, őrjöngjeket fiú létetekre a fiúcsapatért, vagy lány létetekre testetek kínáljátok fel, mint dedikálandó felület, vagy ki tudja, milyen felület...
Eme szánalmas, teszkó sampler instrumentálokból, és jól hadarható, ám annél kevesebb tartalommal töltött szövegekből kihúzott öt év után a csapat újra "betámadt", és egy OSG-nek nevezett általános iskolásoknak szóló rendezvény esti csúcspontjaként bemutatták címében a magyar nyelvtan szabályait semmibe vevő új lemezük. Később pedig a hiphop.hu áldásos segedelmével új videóklippjük is, Bazdel, akarom mondani, Betűzdel címmel...
Nézzük, mi változott öt év alatt? 1. A "frappáns" rímek maradtak, tehát ez nem változott. 2. A szöveg nem szól semmiről, tehát ez sem változott. 3. De legalább zeneileg MISZTER Joeker fejlődött: immár nem egysávos sampler-ről van szó. Sőt! A fejlődés jeleként egy "színvonalas" vidóklipp is készült, benne az örökérvényű Rapperek vs. Rendőrök konfrontációval, ugyanis azok a disznó rendőrök, akik "folyamatosan" zaklatják a rappereket, "spontán" megállítják a Hősöket - jujjdeizgi! - hogy mé' forgatnak, ugyan. Persze nem kell senkinek paráznia, a kötelező reppklipp-elem után folytatódik minden, lányok, fogtok ti még színpad mögött faszt szopni, hiszen nem kerültek börtönbe hőseink...
Hajrá tehát, party-arcok, party-rapperek, hozzuk vissza 2003-at, amikor a hip-hop nem szólt semmiről! Irány a teszkó!
