Ez bizony túl van lihegve, akárhogy nézem.
Merthogy nézhetem közönségileg, más néven fórum bejegyzésekileg: amint minden irodalomból megbukott tizenéves költészetnek nevezi azt a sablonhalmazt, amit példának okáért Billcore alkalmaz ("lírikus katonák" - na, erről leszoktunk már vagy tíz éve, nem?). Vagy említhetnék több rímpárt is (a Hősök is hosszú évek óta ugyanazokat a rímeket használják, nem tűnt még fel?!), ám az album mintegy felét nem fogom begépelni, csak mert vannak iq-ban gyengébb olvasóim is, kik szeretnek túldicsőíteni mindent, ami nem érdekes.
Másfelől meg nézhetem általános szellemi színvonal, általános tudás, vagy hogy a rákba mondjam, hogy értsétek: általános iskolai tanulmányok szempontjából is a lemezt. Az egyik szám (cím és a globális mondanivaló jelentéktelen, ezért nem voltam képes megjegyezni) egyik sorában a "borzalmakról" esik szó. Nem pontos idézésben, de valami ilyesmi kérdés kíséretében: vajon tudod-e, mit tesznek a sejtjeiddel az aminosavak? Elmondom, kedves Samurai Flow, MIT tesznek! Semmit! Ez az az nagy borzalom, bizony: a nagy semmi. Az aminosavak építik fel a fehérjéket, amik pedig építik fel az izmokat - vagyis semmi szörnyűség nincs a folyamatban, hacsak nem isztok meg pár deci zöld trutymogént, hogy Hulkká változzatok. A szövegeket elhallgatván azonban félek, ha már zöld, akkor nem trutyi, hanem maximum fű jöhet szóba néha...
...vagy ha ebben tévedek, az még nagyobb gáz, de nem nekem; hiszen a sablonosság megállás nélküli használata, és az általános tudás hiányának érzete olyan, mintha marihuánával kapáltátok volna szét az eszetek.
