A rap zene gyökereit messzemenőleg máshol, és régebben kell keresni, mint azt gondolnánk. Születése a Bronx-i, New York-i környezethez képest, az ősi afrikai törzsek megalakulása környékére tehető. Még ha furcsának is tűnik, de a lábak dobogásával, vagy kezdetleges dobhangszerekkel kísért kántálást már egyfajta rappelésnek lehet tekinteni.
Az 1960-as években, Jamaika Kingston városának elszegényedett lakói közül néhányan összeálltak, hogy DJ társulatokat hozzanak létre. Ősi - afrikai - gyökereiket és kultúrájukat alapul véve, a reggae zenét felhasználva, az egymást követő számok átmeneteiben kezdtek el kommunikálni közönségükkel. Volt egy - mára legendássá vált - név közöttük, aki ebből a jamaikai környezetből költözött 1967-ben Bronx-ba: ő Kool Herc.
A késői hatvanas években a reggae még nem volt népszerű New York-ban. Kool Herc R 'n' B zenéket forgatott, közönsége legnagyobb elégedettségére. Herc azonban szeretett volna valami "személyeset" és egyedit is vinni játékába, így a break-eknek nevezett kiállások alatt lejjebb vette a hangerőt, és megszólította a jelenlevőket. Pontosan úgy, ahogy azt Jamaikán tették. A felhívásra a közönség reagált, majd visszahangosította a zenét a következő break-ig. Így egyfajta "párbeszédet" folytatott a tömeggel. (Ez a "párbeszéd" a baptisták és metodisták körében nem volt ismeretlen. Egyházaik ezeket az elemeket a misék alkalmával már régóta használták, hogy az egybegyűlteket aktivizálják. Ettől függetlenül a tömegre új elemként hatott a zenében.)
Kool Herc azonban nem elégedett meg ennyivel, és az egyediség vonalán tovább haladva később újabb ötlete támadt. Hogy meg tudja nyújtani a break-eket, ugyanabból a lemezből több darabot is beszerzett. Egymás után többször kezdte el lejátszani a kiállásokat, így azok hosszát már ő határozta meg. Megszállott lemezgyűjtő lett, és nem érdekelte, hogy milyen zenei stílusból, csak minél tovább tartó break-eket találjon. Jazz, blues, R 'n' B... bármi keveredhetett bármivel. Ennek köszönhetően Kool Herc egyre hosszabb és hosszabb párbeszédeket, azaz (ahogy Jamaikán nevezték) "chat"-eket tudott folytatni közönségével.
Technikája hamar elhíresült, és olyan követőkre talált, mint például Afrika Bambaataa, Zulu Nation, vagy Grandmaster Flash. Egy idő után New York DJ-i egymással versengve, ún. "battle"-ökben mutatták meg a rendezvényeken tudásukat. Nem csak a break-ek egymásra keverése, hanem a "párbeszédek" változatossága is egyre hangsúlyosabb lett. A folyamat érésével a kiállások alatt a DJ-k kettő, négy soros rímekbe szedett dialógusokkal igyekeztek a tömeget hergelni.
Egy nap Kool Herc úgy döntött, odaadja egy barátjának a mikrofont, hogy még inkább csak a zenék egymásra keverésével tudjon foglalkozni. Így mialatt ő kizárólag a lemezjátszókra koncentrált, addig Coke La Rock csak a közönséggel törődött. A kettő-négy soros versekből percekig tartó rímelés lett, és eredvén a '60-as évek Jamaikájából, a '70-es évek második felének New York-jában: megszületett a RAP.
