Hogy tudatos koncepció-e, vagy genetikailag van így programozva Funk, nem tudom, de Ő azon kevés MC-k egyike, akiknek szinte mindig sikerül. Főleg most. Sikerült az, amire egyetlen popszakmabeli "előadó"-nak nevezett Viva Comet díjra jelölt buzinak sem, és underground vagy nem underground-beli MC-nek sem soknak. Konkrétan a könnyen megjegyezhető refrének melletti tartalom el nem vesztésre gondolok...Fanyarország refrénjei ugyanis második-harmadik hallgatózásra fülbemásznak, esetleg marnak, majd onnantól narkotikumként hatván folyamatosan újabb és újabb adagok követelésére késztetik a szervezetet. Rég találkoztam olyan albummal, amelyik ennyire hallgattatná magát, mint Funktasztikusé. Nem bírom letenni. Instrumentálisan zenei-szexuál igényem majdnem teljes mértékben kielégíti. Erre (ma már) kedvenc külföldi előadóim is alig képesek, magyar vonatkozásban pedig ennyire centire (bár nem milliméterre) pontosan eltalált hangzásvilágot aligha sikerült volna hallójárataimhoz bárkinek is közelebb hoznia. Helyenként a kilencvenes évek Amerikájának dallamaira emlékeztet, máshol némi jazz-t csempészvén a hardcore-ba, ugyancsak engem kényeztet és igazol: szükségünk lenne nemcsak néha, hanem annál sűrűbben is erre. Lehet szemplerezgetni meg zongorázgatni, de számomra 2009-ben odabaszni alapzenék tekintetében eddig csak ezzel a lemezzel sikerült.
Előadásmód tekintetében úgyszintén garantált a siker. Valahogy Funk egyre precízebben hadar, nem csak ritmikailag, hanem érthetőség, tisztaság tekintetében is. Mikor még Funk-N-Stein néven A Táncparkett Varázsa című kazettáit terjesztette (nosztalgia inzert: a békéscsabai hip-hop táborban '98-ban még nekem is nyomott a kezembe egy szórólapot róla), azon tűnődtem, vajon meddig fejleszthető ez a technika? Nos, a válasz a lemezen: egyre érthetőbb a hadarás, lemezről lemezre.
Tartalmilag úgyszintén. Az említett táborban még nem gondoltam volna, hogy ezzel az előadásmóddal és hadarással mélyebb tartalmú szövegeket is el lehet rappelni. Pedig lehet. Régebben (például az Egy Átlagos Külvárosi Történet-en) helyenként enyhe túlzásokat éreztem a szövegekben, végül Funktasztikus-ként/tól már nem lelek elviselhetetlen költői túlzásokra. Nem is hiányzik. A "szokásos" tényfeltáró tudósítást is megkapjuk, talán keményebben, mint valaha. Ráadásul, az országunkról készült helyzetjelentések nem sugallnak még csak halovány "biztoszsidók,azért!"-ozást, sem hazaárulózást. Lám-lám: lehet így is idézőjel politizálni idézőjel.
Két dolgot sajnálok csak az albummal kapcsolatban. Egyik, hogy Sub Bass Monster szövege a Fanyarország-ban nem elég tiszta, egyes szavakat nem könnyű megérteni, sokadig hallgatásra sem. Szövegkönyv ide, szövegkönyv oda, nélküle is érthetőnek kellene lennie minden szótagnak. A másik stresszhelyzetet a Rossz Gaz Blúz alatt hallható bakelit sercegés okozta. Pár másodpercig azt hittem, tönkementek a hangszóróim. Nem kívánom senkinek azt az idegbajt, amit átéltem, amíg rá nem jöttem a sistergés forrására. Tisztelettel kérek minden jóízlésű előadót, legyen humánus, és tanuljon e példából...
