Ilyenkor szokták azt mondani, hogy "beért". Meg, hogy "bátor húzás". Esetleg még azt, hogy "pályája csúcsán". Szerintem meg érett volt már az ROD-ben is, bár a tartalom nem feltétlenül volt a kedvencem, és érett volt a Raptorz-ban is, bár a tartalom nem feltétlenül volt a kedvencem. Úgyhogy azt mondanám, hogy "végre változatos". Abb. Mert ez más, mint az eródés tutyimutyizás, és minőségileg több, mint a raptorzulás. Itt nincs hipihopizás, meg az emszímajdmegmondjahogy-ozás. Ez Ryzo - továbbfejlesztve.Ryzo orgánuma eddig sem volt összekeverhető sok más emszígusztiéval, azonban végre kitörvén az egysíkú, monoton hangmenetből, kapunk valami újat. Játszadozást a torokkal, halkabb-lágyabb hanghordozástól agresszív(ebbnek tűnő), itt-ott emelkedett, máshol nyugodtabb hangnemet. Nem hiányzott ez eddig senkinek, mert nem tudtuk, hogy hiányozna. Mostantól hiányozni fog, ha nem lesz. Az érzelmekkel megspékelt hangvitelről eszünkbe juthat az első kulcsszó: beért.
Nekem dicséret, én köszönöm, hogy a zenei alapok kiválogatásáról az én (egykori) zeneírói ízlésvilágom és stílusom jutott eszébe valakinek. Ebből következőleg említeni is csak egy hangyafasznyit említeném: hogy Funtasztikus instrumentáljaihoz hasonlóan ez is "bátor húzás". Legalábbis, manapság, mert a '90-es évek nyers, hardcore zenei hangzását az utóbbi esztendők "lágy zongora - lágy hegedű" samplerjei után merész dolog elővenni. Pedig milyen jó lenne ezt rendszeresíteni... Újra lenne RAP, nem csak rap.
Azt viszont sajnálom, hogy e zenei hangzásvilággal a már-már - szerencsére - kihalni tűnő szokást, nevén nevezve: filmekbőlkivágotttöménytelenskit-eket is "visszakaptuk". Régebben érdekes volt, netán vicces, sőt, néhol még jelentősséggel is bírtak az efféle mono-, vagy dialógusok. Ma már azonban több, mint prostituáltul unalmas, hisz' hallani hallottunk már száz ilyet, ha nem kétszázat per évente. Egy időben tömve voltak az albumok hasonló közjátékokkal, és csak most jöttem rá, hogy eltűnésük mennyire nem hagyott űrt maguk után. Nem tudom, hogy a "minél több a trekk, annál inkább megveszik a lemezt" marketingtrükk volt eme ötletnek a mozgatórugója, de egy biztos: nélkülük őszintébbnek érezném a CD-t. Jó, mondjad, hogy át is lehet ugrani őket!
