Alcímként írhatnék halvány betűkkel szedve olyat is, hogy "Tetszik, de nem jó - Nem tetszik, de jó". Mostanában ugyanis kizárólag ilyen lemezekkel találkoztam. Ízlésem zavarodottságában napok-hetek óta keresem a megfelelő polcot, de nem tudom hova tenni a hallottakat. Elnézést kérek tehát az Olvasótól, ha a következőekben nyomokban csapongást és mogyorót vélne felfedezni a csokiban. - A csokiról arra asszociálsz, hogy "kaki"?
Tibbah, a "Hungarian Gunn" (ez azért egy picit sok...) készített egy durva remix tape-et. Ez kerülhetne a "Nem tetszik - de jó" kategóriába. A hangzás számomra "túl mostani", egy eredeti Bucktown sokkal életképesebb benyomást kelt bennem a mai napig, mint a huszonegyedik századra jellemző "filmzenei samplerezés". Mindettől függetlenül szobai hallgatásra kitűnő cucc. Külön öröm, hogy mintha az egysávos sampler + dobrádobva korszakon túllépve végre több sávban, különböző hangmintákat hallanék összevágva. Ennek a primitívséget levetett módszernek (amit nevezhetnénk: szerencsés váltásnak is) jeleit már a Disznóól albumon is érzékelhettük, a végleges megerősítést azonban a Duck Down Remixes adta. A sampler módszerrel továbbra sem értek egyet, ám a valós és igényes munkát értékelem.
 |
A Kávát sokáig nem tudtam hova tenni, ezért időt és idegrendszeri megpróbáltatásokat nem sajnálva elolvastam a Ghetto Radion található, velük készült interjút. Újságírói szemmel egy kalap csoki az egész, az élő szóban diktafonra rögzített interjút ugyanis nem szóról szóra kell legépelni, hanem át kell írni úgy, hogy az olvasva élvezhető, még inkább pedig: érthető legyen. Az élő beszéd természetes el-elkalandozása írásban formázás nélkül kaotikus betűegyveleget eredményez, tudniillik. Talán ennek is köszönhető, hogy a Káva iránti együttérzésem, megértésem nem lett sem több, sem jobb, mint amennyivel rendelkeztem az Egypontnulla meghallgatása után. Ez az album így a "Tetszik - de nem jó" kategória mintapéldájává válik. Erőteljes AKPH életérzést kelt (csak szakadtabb köntösben), pedig, mintha az említett interjúban olyasmit olvastam volna, hogy ők nem akarnak rájuk hasonlítani. Mégis hasonlítanak, csak az összhatás gyengébb. Állítólag van mondanivalójuk is (mint például: tatabányai élet), de konkrétan, kézzelfoghatóan, alig érezni bármelyik számban is a tényleges szövegi tartalmat. Egy-egy rím megerőszakolva történő sorba illesztése nagyobb prioritást élvezett, mint a világos mondandók stabilizálása. Ennek végeredménye lett egy ugyan valóban durván hangzó, de tiszta és érthető gondolatokat keresvén unalmassá váló lemez...
 |
...ezzel szemben a szintén nem tegnap megjelent, tehát az aktualitásokat illetően bazdmegmagadkriptha hozzáállással hallgatott lemezem lett a Day VS. Mil: Napi ziccer. Itt ugyanis a rímek tartalmat, ráadásul: jól érthető, világos tartalmat takarnak. Az összes kávaszármazék jelentkezhetne Day szemináriumára, mely a több szótagos rímek értelmes összetoldásáról szól. Egy dolog érthetetlen csak számomra: miképp fér meg a magas intelligencia szintet sugárzó rappek mellett a "rúgjunk be, de nagyon, szívjunk be, de nagyon", Fluor-i, hót primitívséget tükröző mentalitás?? Aki ennyire tehetséges és értelmi képességeit tekinte rengeteg extrával megáldott, az miért azonosul az utolsó suttyók magukra hányós, kába, alkoholista paraszt értelmi világával?? Kár ilyen részekkel elrontani egy egész durva albumot...
 |
