Új (angliai) munkahelyemen a háttérben folyamatosan főnököm ízlését kiszolgáló zenék hallhatóak, úgy, mint house, techno, disco, tuc-tuc, etc-etc. Pár nap fülelés után már forrongott is bennem a következő dühödt cikk, mígnem visszaváltottam kettőt, és rájöttem (az egyébként triviális) "összefüggésre".
- Már, ha merhetem ezt összefüggésnek nevezni...
Orcám vörösödéséhez az első löketet Slick Ricktől, Lil' Johntól vagy épp a Public Enemytől lopott "bemondások" folyamatos, 130 bpm-es lábdob reszelésre történő ismételgetése adta. Valami ilyesmi gondolatom támadt: ezek a magukat önkényesen DJ-knek nevező féregnyúlványok nem tudnak egyebet, csak másoktól számrészleteket nyúlni! Miközben eme eszmefuttatásommal küszködtem, tizenkétszer hallhattam a "house" szót Slick Rick híres "OK, party people in the house" csatakiáltásából kiemelve. Azonban ahogy hergeltem magam, a hergelődéssel párhuzamosan le is nyugodtam.
Egy szavam sem lehet.
Slick Rick samplerezett?
Lil' John samplerezett?
Public Enemy...?
Mi (ők), rapperek, ugyanúgy lopunk a régi nagyokról, mint tőlünk (tőlük) ezek a house DJ-k. A kör pedig itt zárul be: amíg nincs sampler-mentes hip-hop, nem lehet felháborodni sem.
