Nem az lesz, amit vársz. A RapBlog nemtetszést fog kiváltani mind az underground hiphop.hu generációjából, mind a méjnsztrímesebb Dopeman fanokból. Ez nem az a szarság lesz, ami megmondja, hogy például a Tibbah új lemeze, csak azért, mert ő a Tibbah, mekkora zsenialitás. Számomra a Hősök nem több, mint az egykori, igen rövid életű Sziasztok Lányok popcsapat ötletes névválasztásához hasonlóan elmeroggyant nevű raptársulat megvalósulása. Nem tudom (pozitívan) értékelni továbbá a Siskát sem, bunkó Bankost sem (bocs, pedig a zene maga nem lenne rossz...), a DSP-t sem (apropó, mi van azzal a nagyszerű DSP-vel és lemezeikkel, akik Fanka szerint egyfajta őstehetséget képviselnek?), és még sorolhatnám. Egyenesen undorodom a Nyugati aluljáróban tengődő letolt gatyás rapgyerekektől (igen, ott a csövesek mellett, hasonlóan ápoltan), és gondolatban már számtalan gödröt ástam kezdő rapcsapatoknak, akiket önteltségük korlátoz abban, hogy esélytelenségüket belássák.

Nem. Nem vagyok az agyar gárda tagja, nem vagyok rapellenes, sőt, drága névtelen blog-ba beleszólást tervező tini nindzsa, "én má’ akkor megmondtam, hogy...", meg "már akkor mikrofont fogtam, amikor Temég...". De tényleg. Pár hete összetalálkoztam egy réges-régi ismerősömmel, és megállapítottuk, hogy amikor rappelni kezdtünk, az 11 évvel ezelőtt volt. Persze én akkor már zenéltem vagy 3 éve, csak konkrétan, mint rapcsapat, akkor álltunk össze. Rapkölök, aki oltani akarsz itt engem, ez tudod mit jelent? Nagyjából azt, hogy amikor Te óvodába iratkoztál be, én mikrofont kapcsoltam be. Amikor Te zsírkrétával piros pöttyös labdát próbáltál rajzolni, mi a vonatra tegeltünk. Amikor Te… na, jó, hagyjuk. Érzed, miről van szó.

Ez lesz tehát a RapBlog, a RAPHOMEPaGe reinkarnációja. Mondom, csekidádddzzzssóó, hülye.