Iránymutatás dedósoknak és rappernekhiszemmagam-oknak.
Azt hittem, soha nem kell erről írnom. Hogy nem kell "megfejtenem" a hip-hop-ot. Nem vagyok szociológus. Sem a rap keresztapja. Nem én szartam a hip-hop-ot ide. És Te sem... A különbség köztem és közted az, hogy míg lehet, Te egy igazi rappernek (ahogy Te mondanád: ríl-nek) tartod magad, addig én akárhogy gondolkodom, fejtegetem, rájövök, egyre bátortalanabbul nevezem magam annak. Részben Miattad, buzikám, Chamillionaire koncertre járó tinikém, részben pedig... KRS-One azt mondja: "A rapartist can be anybody from anywhere, but you gotta visit the Bronx. Here it is... Where ever you are in life, where ever you wanna be, you always be a rapartist until you visit the South Bronx. Look at the projects, look at the people, see the environment where hip-hop started in... go to 123 park... and just stand there and imagine the birth of a culture happening in this very spot..." (ld. Rhyme & Reason, 1997.) (Nem fogom lefordítani. Te rappet hallgatsz, közben nem tudsz angolul... erre nincs mit mondanom.)
Az idézet ugyan a rap-előadókra vonatkozik, mégis, a nem MC-kre talán ugyanúgy érvényes. Lehetsz akárki, akárhol. Tarthatod magad akármekkorának. De arra, hogy egy senki vagy, és közöd nincs az egész hip-hop-hoz, csak akkor jöhetnél rá, ha ellátogatnál Bronx-ba. Jó. Ez itt Magyarország. Magyar fizetések. Magyar, fehér emberek. Vajmi kevés esély van rá, hogy közülünk bárki is eljut Bronxba. Két okból: egyik a pénz. Másik, hogy már a határában leszúrnák... De most nem erről van szó.
Akkor mi a helyzet? Ki számít rappernek? Úgy rappernek, hogy nem MC, hanem "csak" rap-hallgató ember. Raprajongó. Rapfanatikus. Hip-hop életérzést élő személy. Apropó, hip-hop. "Hip-hop is how you walk, talk, live, dress, act, see, smell, fall, shit, fuck..." (ld. Rza, Rhyme & Reason, 1997.) Ennél pontosabb definíciót aligha tudnánk alkotni. Fogadjuk tehát ezt el, mint alap-meghatározást. Egyrészt azért, mert tömör, és jobbat pillanatnyilag nem tudunk. Másrészt azért, mert a Rza mondta, és... jobbat pillanatnyilag nem tudunk.
Aki rapper, annak van egyfajta stílusa. Az élet minden területén megjelenik ez, a külsejétől kezdve a gondolatokig és tettekig. Na, EZ az, amit Magyarországon sikerül szinte mindenkinek félreértelmeznie!! Erről pedig már a RapBlog szól... Ja, ez, amit olvasol...
A magyar rapperek értelmezési nehézségekkel küszködnek. Nagyrészük nem érti meg, hogy ez itt Magyarország - az Amerika. Itt nem viselkedhetsz úgy, mint egy néger, MERT NEM VAGY NÉGER. Itt nem kezdünk el üvöltözni az utcán, hogy vaccáp, nem tag-elünk össze kisiklatott villamost, itt nem lóg ki az alsógatyánkból 15 centi... satöbbi... Nézz magadra. Vagy menj el egy rapbulira, ha nem érted, miről beszélek. Szóval ez itt NEM AZ. Ez nem az a közeg. Ez Magyarország, bazmeg. Itt ez a viselkedés (és külső) deviánsnak számít. Ja, hogy Te szarsz rá, hogy mások mit gondolnak? Meg nem fogsz alkalmazkodni? Az a baj, rapperkém, hogy ahogy a menzán nem hányok bele a kedvenc levesedbe, mert TEKINTETTEL VAGYOK RÁD, meg mert NÁLUNK EZ NEM SZOKÁS, úgy Neked is figyelembe kellene venned a környezeted elvárásait. Azt, hogy Rajtad kívül élnek itt mások is, akik normálisan viselkednek. Hogy mi a normális? Nos, ez végre egy jogos kérdés. Igazad van. Erre még nem adtunk definíciót. Talán az áll a legközelebb az igazsághoz, ha azt mondjuk, normális az, amit egy adott társadalom jelentős része abban a társadalomban annak tart. Na most, a magyar társadalom azt nem tartja normálisnak, hogy széteső lazaságodban azzal vagánykodsz, hogy Te gengszter zenét hallgatsz, ergo Te is gengszter vagy, ergo mindent megtehetsz, akár mások kárára, undorára, stb. is.
Egy olyan közegben, ahol ez megy (lásd fentebb: Bronx...) lehet, hogy normális, de Magyarország kultúrájának ez nem része. Ja, hip-hop kultúra, meg egyéb hangzatos jelszavak... Ez baromság. Én is rapper vagyok, vagy mi a szösz, anélkül, hogy bárki megvetéssel tekintene rám, mert Veled ellentétben én nem érzem magam gangstának a 4-6-oson. Érdekes, tudok viselkedni. Érdekes, nem esik nehezemre nem szétesni és rílkedni. Érdekes, engem senki nem néz le azért, mert rapper vagyok. Téged igen? Hát az hogy lehet? Néztél már tükörbe? Láttad már magad kívülről, hogy viselkedsz? Olvastad már vissza az okos kis fórumos hozzászólásaidat? (Szerinted miért nem lehet ehhez a blog-hoz hozzászólnod?) Mesélték már, milyen vagy részegen egy rapbulin? Az a legnagyobb baj, hogy ugyanolyan, mint józanul a hétköznapok folyamán...
Na, akkor térjünk már a tárgyra: ki a rapper?
Vallom, hogy az, aki annak tartja magát, és a közvetlen ÉS a kevésbé közvetlen közege is annak tartja őt. Nem arról van szó, hogy a 13 éves Dezsőke, ha rappernek érzi magát, meg három osztálytársa is, akkor már az. Nem. Akkor rapper, ha 1. annak érzi magát, és 2. vadidegen emberek is annak érezhetik őt. Tehát pl. Rapperdezső, akinek jó nagy gatyája van, szlengben beszél, meg Chamillionaire koncertre jár, nem lesz rapper, ha közben Justin Timberlake-et, Sterbit, meg a urvaannyát hallgatja még. Mert, hogy ezt a példát sem én találtam ki, az talán sejthető...
A rapzenének vannak bizonyos jellemzői. Előszöris, hogy rappelnek rá. Justin Timberlake nem rappel. Ő énekel. Aztán itt van az, hogy úgy szól, mint egy rapzene. Sterbi például diszkózenét játszik. Trance, vagy mi... Nem tudom pontosan, nem érdekel. Nem rap. Továbbá megeshet, a Scooter-nek is van olyan száma, ahol legalább 4 sort rappel a frontember, meglepő módon (MOST kapaszkodj meg a rácsos ágy szélébe!), az SEM rap! Hogy mi számít rapzenének, azt nem én fogom megmondani, mert ahány ház, annyi... mindenesetre arról már írtam, hogy mit tartok Top 5 albumnak. Iránymutatásnak nem ártana utánajárnod, amennyiben Timberlake-et és egyéb funky, soul, r 'n' b, meg popslágereket hallgatsz: rapként... és amikor végre valóban rapzenét hallgatsz... újra elolvashatnád ezt az írást az elejétől. Minél többször végigrágod, annál jobban rájössz, hogy...
