Elárulok egy kulisszatitkot: előbb készült el az interjú, majd utána kezdtem el gondolkodni azon, milyen felvezetést írjak hozzá. Az interjú kezdete előtt több ötletem is lett volna, de ahogy közeledett a vége, egyre kevesebb maradt. Nem szeretném előre elmondani, ki az a DJ Dzseem. Nem szeretném előre elmondani, miről lesz szó. És azt sem szeretném, hogy "előre ismételjem" Őt. Az alábbi interjúhoz képtelenség bevezetőt írni. Dzseem olyan részletességgel, beleéléssel és tudással válaszolt kérdéseimre, amit nem lehet pár szóban felvezetni. Az Ő rapzene iránti tisztelete, szenvedélye, és hozzáállása az, amit példamutatónak lehet nevezni.A hip-hop egyik régi játékosaként, úgymond öreg harcosaként, azt hiszem, nyugodtan titulálhatunk Téged. A mai, legújabb generáció tagjai talán nem is ismernek, pedig csapatod, a Cool Caffee nagyjából ott volt már a kezdetekkor is. A korod (mindenféle gúnyolódás nélkül :-) ), kiteszi akár két fiatal rapgyerek korát is. Mesélnél, kérlek először arról - akár évszámokkal megfűszerezve, a pontos érzékeltethetőség kedvéért -, hogy a '80-as évek vége-, '90-es évek eleje felé miképp ragadott meg a rapzene?
A '80-as években annyit hallottam a rapzenéről, mint bárki más, velem korabeli srác. Mondhatnám egyáltalán semmit. Azt tudtuk, hogy van olyan, hogy break, meg, hogy electric boogie. Kisgyerek voltam akkor még. Amikor megragadott a rapzene, az éppen a fordulópont évszáma, 1990. A mai napig is azt vallom, hogy ebben az évben, műfajoktól függetlenül, rengeteg, hihetetlen felvétel került napvilágra. Így volt ez a rapzenével is. Csak, hát akkor nem tudtuk, hogy mi a rap és mi nem az. Keveredve volt minden. Eric B & Rakim, EPMD, Technotronic, Black Box. Minden, ami új volt, az tetszett. És senki nem mondta azt, hogy ez, vagy ez a dal, ez milyen kategóriába sorolható. Rap, vagy dancefloor. Nem is tudta ezt igazán itthon senki.
Azt hiszem, ahhoz a generációhoz tartozom, akit elsőként érintett meg annak a fajta zenének a szele, ami addig ebben az országban csak nagyon szűk rétegben, szinte csak DJ szinten volt ismert. Volt ott valami robbanás, amit a megamix-ek tömkelege idézett elő. Vagy nem is tudom. Ami akkor megragadott, az a ritmusa mindennek és az, hogy beszéltek, dumáltak ezekben a felvételekben. És hát, muszáj megemlíteni azt a három betűt, ami előtt a mai napig is leborulok. Ez az akkori MTV (Music Television).
Tömegével kapcsolódott akkoriban be mindenki a "műholdas televíziózásba". Így az én családomat is utolérte mindez. Tudom, hogy nem nosztalgiából írom, hanem tényként mondom. Akkoriban elképesztő, hogy milyen felvételek mentek ezen a csatornán. Nem lehetett otthagyni a TV-t. Az MTV és a Yo! MTV Raps. Ez egy külön történetet érdemelne.
Ha már műhold, MTV, meg család... Miképp fogadták szüleid, hogy Te valami furcsa, "zenének nem nevezhető" klippek iránt érdeklődsz? Ugyanis például az én, Beatles-en felnőtt szüleim, elég nehezen emésztették meg kezdetben azt, hogy gyermekük valami dallamok nélküli, monotonon verselő, egyszerre-kapucnis-napszemüveges-baseball sapkás feketék zenéjére bólogat. Az ő generációjuk konzervatív zenei füleinek ez túl vad, merész irányzat volt. Ma már úgy tapasztalatom, a rapzene nem vált ki a mostani, legfiatalabb rappalánták körében szülő-gyermek "konfliktust"; elég csak arra a 40-es éveinek elejében járó ismerős apukára gondolnom, aki a magyarországi Snoop Dogg koncerten kötelezőnek vette a megjelenést...
Igen. Elég sok afférom volt ebből adódóan. Ha belegondolok, hogy speciel 1991-ben már Public Enemy-t hallgattam... ráadásul a '88-as, '90-es albumukat! Annak idején még komoly DJ-k is csak "vinnyogós enemy"-nek hívták. Mai eszemmel is azt mondom, most már én is. Ez nem volt zene. Ez egyszerűen más volt és pont ettől tetszett. Valami összerakott, loopokból, hangokból, lemezjátszózásokból kreált, ritmusos hangorkán - a Public Enemy esetében biztosan helytálló ez a jelző. Akkor legalábbis ez nem zene volt. Vagy nem volt zene? Nem tudom melyik a jobb megfogalmazás. Drága jó édesapámmal több Yo! MTV Raps-et is együtt néztünk meg. Aminek ő a felénél közölte, hogy "hát kisfiam, ez ne haragudj, de nem zene".
Szombatonként legrégebbi barátommal, aki még most is ennek a címnek a tulajdonosa... nevezzük régi nevén M.C. Run-nak, szóval minden szombat délelőtt átjött és 11:00 - 13:00-ig bámultuk az NDK színes TV-t. Doctor Dre-t, Ed Lovert és T-Money-t. Na meg Fab 5 Freddy-t. A Yo! MTV Raps volt minden szombatunk. Felvettük a klippeket VHS kazettára, onnan pedig némi műszaki érzékkel, mono felvételt tudtam készíteni kazettára.
Na, itt álljunk meg egy lélegzetvételnyire! Ezt ugyanígy csináltam én is! Beszarás volt ez a technika. Nem mp3 letöltés, hanem VHS-ről magnókazettára másolás. Ebből a mondatból lefogadom, az olvasók egyrészének a "VHS" meg a "magnókazetta" ismeretlen fogalmak...
Mindig is ilyen forrasztgatós, tuningolós ember voltam. Így hétfőre, mire már mentem az iskolába, a legfrissebb rapzenéket hallgattam a walkman-emben. És a durva az, hogy ez így is volt és csak most jövök rá, hogy naprakész voltam a témában. A családom tehát soha, a mai napig sem érti ezt meg. A legjobb barátaim mind Guns 'n' Roses-on és Metallicán nőttek fel. De a mai napig a legjobb barátaim. Több, mint 20 éve! Egyedül M.C. Run az, aki kitartott a stílus mellett és valószínű most is éppen Brand Nubiant, vagy The Pharcyde-ot hallgat.Mára viszont, ahogyan mondtad is, ez teljesen megváltozott. Valahogyan 1997 - 1998 táján jött valami, ami elvitte az egészet egy más irányba. Nem tudom mi ez. Nem jöttem rá, pedig sok ismerőssel vitatjuk ezt a témát, sokszor, keresztül, kasul. Talán Dr. Dre producerkedése, vagy a Yo! MTV Raps megszűnése? Eminem világhíre? Az internet? Egy biztos. A mai gyerekek, akik tömegével vannak, már mást kapnak. Nekik van "fullkep" sapkájuk, meg eredeti, tényleg klassz reppes cuccuk. Nekünk meg úgy kellett összebuherálni a rappes kinézetünket. Újpesti piacról és kb. úgy, ahogy azt a klippekben láttuk. Nem voltak erre szakosodott üzletek. Voltak a sportboltok, főképp a nagykörúton és onnan szereztük be jó drága pénzért. De én azt mondom, lázítóbbak is voltunk, éppen ezért. Nekem volt Public Enemy jelem, ami mindig a nyakamban lógott. Kemény voltam rettenetesen ám. :-)
...és volt fekete pólód, nagy fehér RUN DMC felirattal is az elején? :-)
Egy örök vágy maradt. Sosem volt. A klasszikus logo-val szerettem volna mindig is egyet, de sosem jött össze. 4 - 5 féle pólót árultak akkoriban. Run DMC, Cypress Hill, House of Pain, Ice–T , meg tán Public Enemy. Biztosan akadt még a palettán más is, de mi mindig csak ezekkel találkoztunk. Valahogyan ez kimaradt.
Viszont, egy kis kitérőt, ha megengedsz, van egy mániám. Gyűjtöm a baseball sapkákat. Ott lógnak katonásan egymás mellett a fejem fölött, ahogy azt anno 17 évesen elterveztem. Szüleim ettől pl. nem kaptak soha szívszélütést érdekes módon. Ez tetszett nekik. És ha most felnézek, 10-12 olyan sapka néz rám, amik közül az elsőt 1991-ben vettem. Oakland Athletic’s. 10 évig nem tudtam mi is ez. Aztán jött az internet és megtudtam. Fura dolgok ezek. És ott sorakoznak. Ezért gyűjtöttem őket, hogy egyszer méltó helyükre kerüljenek.
A mai szülőknek más. Szerintem nehezebb. Minden van, csak meg kell venni és kész. Ennyi.
A kazettákról már esett szó... szerintem azt ma egy 50 Cent rajongó el sem tudja képzelni, mi az, hogy hatodikként lemásolni mondjuk egy Naughty by Nature-t. Nem azért, mert élveztük, hogy a rengeteg másolástól egyre rosszabb lesz a hangminőség, ráadásul ez által illegális tevékenységet folytatunk, hanem MERT NEM VOLT MÁS. Te gyűjtögettél még bakeliteket is? (Vagy inkább kazetták?) Mindezek fényében mit szólsz a mai, mp3 letöltögetős korszakunkhoz?
Ha rögtön akarok válaszolni, szerintem egy fantasztikus dolog az, hogy ilyen könnyen lehet hozzájutni, megszerezhetetlen zenékhez. De olyan ez egy kicsit, mint PC-n kosárlabdázni, vagy számítógépen véres fociküzdelmet folytatni.
Mi annak idején bizony felültünk a vonatra és bementünk a nagy Pestre. Végigjártuk a körutat. D.J. Service, Empire, Box, később a Syndicate. 200 Ft-ért kazettára vettek bármit. Na jó, nem volt túl legális, de így volt. Én a bakeliteket is gyűjtöttem és gyűjtöm a mai napig is.
Aztán hazajöttünk fogtuk a kosárlabdánkat és lementünk a pályára játszani.
Ami ezzel szemben most van, az az, hogy 2 album letöltése közben lenyom a srác egy LA Lakers - Boston Celtics meccset és 360 fokos zsákolást is csinál. És fel sem kel a gép elől. Ez más. Én örülök neki, hogy akkor nekünk internet még nem lévén, (éppen hogy) ez a dolog másképp volt. És a mai napig járok kosarazni, a régi cimborákkal együtt. Büszke vagyok erre és minden, de minden abból a múltból táplálkozik. Jó, OK, felnőttem, normális emberi életet élek. Van családom, akik körülvesznek. Biztosan megváltoztam. De, ha rosszul akarom kifejezni magam, 25%-ban megmaradtam annak a baseball sapkás, csíkos pólós, függönyhajú gyereknek, aki voltam akkor. És ez így jó, mindig is ezt szerettem volna. Ebbe a világba mindig el tudok vonulni. És pont azon dolgok miatt, amiket akkor átéltem, M.C. Run barátommal átéltünk. Egy "mai" tizenéves legfeljebb 3 év múlva már Tiesto albumokat fog letölteni. És ennyi. Meg a FIFA2011-et fogja nyomni. Nehéz a mai srácoknak. Nem lehet egyszerűen annyira komolyan venni bármit is, mint mi tudtuk venni olyan 1995, 1996 táján.
Óriási az internet szerepe. Mit óriási? Megváltoztatta a világot. Ezt a fajta világot biztosan.
Akkoriban nem voltak kimondva fogalmak. Azt, hogy underground, mi olyan 1998 körül hallottuk először. És sorolhatnám. Ezt mind-mind az internet tudta hitelesen elterjeszteni. A mai kor nekem nehezen menne. Minden meg van határozva. Én olyan ember vagyok, ha azt mondják, te, ez amit te csinálsz, ez "kék", akkor én holnaptól elkezdek mást csinálni, mert valaki már be tudta azonosítani. Szabad ember vagyok és voltam akkor is.
Persze, amit tudtam én is megszereztem az elmúlt pár évben és ez nem jelenti, hogy nem haladok a korral. Lenyűgöz a változás és élek is vele. :-)
Térjünk még vissza egy kicsit a Yo! MTV Raps-re. Gyanítom, ezen kívül az évek folyamán láttál más rapműsort is. Mit gondolsz, miben különbözött ez az adás az összes többitől, amit akár a hazai, akár a külföldi zenecsatornák kitermeltek?
Láttam más műsort persze. Német csatornán és magyar csatornán is. Egészen 2004-ig még meg is tudtak volna győzni róla, hogy ezek is ugyan olyan jók. Aztán volt szerencsém egy hónapot az USA-ban tölteni. Ott pedig ugyanilyen műsort végignézni. 2004-ben visszajött az érzés, amit azelőtt, utoljára 1995-ben éltem át. Amikor is a Yo! MTV Raps megszűnt. Tehát valahogyan ennek a dolognak onnan, Amerikából kell jönnie, hogy az legyen, mint aminek én megismertem. Ami nekem akkor amcsihoz kötődött. Meg láttam is és éreztem is, hogy mi van ott. New York például hihetetlen. Rabul ejti azt, akinek megtetszik. Nagyjából 15 évig elképzeltem, hogy milyen. A rapzene alapján. Aztán, mikor kint voltam, rájöttem, hogy igen, ez olyan, mint azt Big Daddy Kane, Too Short, vagy a Run DMC elmondta nekünk. 1000 arca van. 1000 féle ember él ott együtt. Hihetetlen.Tehát szerintem más ilyen műsorok, egyszerűen műsorok. Televíziós termékek, produktumok.
A YO! MTV Raps, még ha annak is szánták, nem az lett. Egy csatorna lett, egy száj, ami be nem állt. A popzene felbukkanása után, ez szinte lehetetlen dolognak tűnhet, de hiteles volt.
Persze rávetíttettek ők is és egy kicsit rapjátszótérre hasonlított. Színes hordókkal, meg téglafallal, de sokak számára a mai napig is ez a rap, mint ahogyan nekem is. A többi műsorból pedig biztosan nem tudtam volna meg, hogy mi is az a rap.
Mondhatsz egy évszámot, meg teszem azt... 5 előadót és/vagy csapatot, akik a műholdon keresztül a legnagyobb hatást gyakorolták Rád. Akik nélkül úgy véled, a hip-hop nem lenne hip-hop. Akikre igazán szívesen le (vagy inkább: vissza)cserélnéd 2008 raptermését. Kik lennének azok, és miért?
Évszám: 1991, ha csak egyet lehet. (A másik 1993 lenne.)
Persze akkoriban, az, hogy valami 1-2 éves késéssel jutott el hozzánk, az nem volt meglepő.
1991 -
Ice-T: Original Gangster
N.W.A.: Niggaz 4 Life
De La Soul: Is Dead
A Tribe Called Quest: The Low End Theory
DJ Jazzy Jeff and the Fresh Prince: Homebase
Írtam konkrét albumot is hozzájuk és, hogy tovább szűkítsem, nehezítsem a dolgomat, az adott kiadási évszámon belül maradva. Mindegyikhez megvan, hogy miért éppen ő.
Ice–T a karakter miatt. Mert ő volt és Ő Ice–T. Az N.W.A., mert nagybetűs RAP zene. A De La Soul, mert könnyebben emészthető volt, mint a többi és színesen öltöztek. :-) Az A Tribe Called Quest, mert Q-Tip hangja még ma is mindenvivő nálam. Nincs még egy ilyen.
DJ Jazzy Jeff and the Fresh Prince, látszólag hipihopi zenét csinált akkoriban, de Jazzy Jeffnek olyan DJ tudása volt mindemellé, hogy az elképesztő. Ez pedig a technika miatt. És, ha ők, és 1991, akkor a Summertime, teherautó plató, pálmafák, csajok, napfény. Ezt mi bírtuk annak idején nagyon.
De ezeket iszonyú nehéz kiválasztani. Nem állom meg ideírni Too Short-ot. Akkor, is, ha ő a hatodik. :-) Mert még tudnék rögtön ötöt hozzájuk írni. De ők biztosan rongyosra voltak hallgatva.
Most jól feldobtad a magas labdát. :-) Legalábbis, magadnak! Öt előadót kértem. Nem gond, hogy említettél egy hatodikat is, de ez esetben kérlek, indokold is meg, hogy miért épp Too Short? Már csak azért is, mert én marhára nem csíptem őt soha, bármennyire is tehetséges, egyszerűen nem fogott meg. Melyik albumára kellene ráhasalnom, hogy megváltozzon a véleményem? Esküszöm, ha jó az indok, beszerzem... :-)
Na igen. Too Short. Ha albumot kérdezel, persze azt mondom, bármelyiket. De pl. a Cocktails. A régebbi, "egyszáldobgépes" lemezei tényleg fárasztóak. De amit ő technikailag csinált és csinál, az engem mindig is megfogott. Sosem tudtam rájönni, mitől ilyen a hangja. Kétszer mondja rá a szöveget? Esetleg valami speciális effekt van a hangján? Vagy alapból ilyen a hangja? Még most sem tudom. És ahogyan szólnak a zenéi. Ahogyan megszólalnak. A dinamikája, a minősége, a technikája. És mindezekkel szemben, az egyszerűsége és monotonitása. Engem a rapzenében is mindig az ügyes technika az, ami megfogott. Talán ezért a Public Enemy felé kialakult elfogultságom. Az ő Fear of Black Planet lemezük, szerintem a valaha készült raplemezek közül is a legizgalmasabb. Samplig dömping, hogy így mondjam. Too Short-al is ez a helyzet. Jó cuccon hallgatni akár régi Too Short lemezt is, még a mai napig is megállja a helyét. Én 2 napja hallgattam végig az autómban két lemezét is és döbbenetes. Hát ezért.
Oké-oké... Megkeresem a Cocktails-t valahol. Adok egy esélyt neki, a kocsimban. :-) Jöjjék egy meglehetősen kommerciális kérdés, bocs, ezt nem lehet elkerülni. Mindezek után, amit idáig elmeséltél, mi "késztetett" arra, hogy elkezdj, elkezdjetek rappelni, és megalakuljon a Cool Caffee?
A Cool Caffee igazából 1997 után létezett. 1993-tól 1997-ig, mi Intelligens Rapperek néven műveltük a műfajt. Először Intelligent Rappers, később magyarosítottuk. Mindig is különválasztottuk a két korszakot. Az igazi SZÉP világot az Intelligens Rapperekkel (I.R.) éltük át. A Cool Caffee már más volt. Tudatosabb, okosabb és felelősségteljesebb.A késztetés adott. Én magam egy eleve olyan ember vagyok, akit a nagy szája miatt sokan nem bírnak. Ez a rapzenétől független. Így születtem, belém van kódolva. Ha nem tetszik valami, morgok, dünnyögök, dumálok, lázadok, elégedetlenkedek. Főképp azok ellen, akiknek úgy van hatalom a kezükben, hogy nem érdemlik meg azt, vagy hülyék hozzá. A globális dolgok nem érdekelnek. Így a politika sem igen. A mikrokörnyezetemről beszélek. Akad itt is éppen elég potenciális célpont. Én e nélkül is folyamatosan nyomtam a vakert és nyomom is a mai napig. Na most el lehet képzelni, mit él át egy ilyen ember, ha meglát egy zenei stílust, ami erre van kitalálva. Hát ez volt a késztetés, de inkább egy magától értetődő dolog. M.C. Run barátom pedig ugyan ilyen beállítottságú volt. Imádtuk a ritmusokon alapuló zenét és belecsaptunk a lecsóba. Semmi tudatosság nem volt benne. Kemencére mentünk, az én nagymamámhoz, egy néhány napos vakációra. Vittük M.C. Run magnóját magunkkal. Meg néhány kazettát is. Amolyan iskolaszünetes dolog volt ez. Aztán kiderült, hogy ott eleve van egy magnó, ami nagymamámnak a szekrényében lapult. Egymás mellé tettük őket, az egyikből szólt a zene, a másikkal meg felvettük, hogy "Mi vagyunk az Intelligens Rapperek, hozzánk hasonlók nincsenek, brutál zenét alkotunk, Run DMC-t is hallgatunk!". Ez életünk első négy sora, amit ott írtunk. Kőbe kellene vésni. :-) Hazajöttünk Kemencéről és pontosan tudtuk, hogy mit kell tennünk. Technikailag összehozni valamit, amivel zenéket tudunk kreálni. Ne felejtsük el, 1993-ról beszélek, amikor a digitális technika még az otthonokban nyomokban sem volt jelen. Tehát maradt jóapám Hi-Fi tornya és egyéb hangkeltésre alkalmas eszközök. A legkomolyabb azonban az volt, hogy én az első perctől kezdve sikáltam a lemezeket. Amit akkoriban tényleg elég kevesen csináltak. És csináltak főképp jól. Leszámítva persze néhány profi D.J.-t, aki már "nyolcvanöttől" bulikat csinált a Balatonon.
Csakhát én az újpesti lengyel piacon vettem egy Osaka márkájú mini music centert. Ennek a tetején volt egy nagyon rossz lemezjátszó. Megbuheráltam, szereltem hozzá egy hangmegszakítót és egyéb klassz dolgokat. És kész is volt a "scratchgép". Így hívtuk. A szobámban volt pult, meg minden. Őrült jó volt.
Csak, hogy mégis, milyen "korszakot" képzeljen el az olvasó: amikor útjára indult a Cool Caffee, milyen más (ismertebb) hazai előadók futottak akkoriban?
Első és legfontosabb az Animal Cannibals. Demo szinten hurcolták a kazettáikat a már korábban említett helyekre. Box, Empire, D.J. Service. Akkoriban éppen egy szinten voltunk velük. Úgy technikailag, mint előadásmódot tekintve is. Ők pestiek voltak. Volt még a Stílus, a Megasound System, a Fekete Koktél, a JFK őket tudom így fejből írni, a teljesség igénye nélkül. Aztán Fóton voltak a Sápadtarcú Rapperek, D.J. Deck-el. Akit később személyesen is megismertem, mint kiderült. De ők addigra már abbahagyták.
Ismertebb előadók? Hát ebben a műfajban nemigen volt senki. A RAPülőket ki ide sorolja, ki nem.
A Cool Caffee mellett, pontosabban: után sem hagytad abba a zenélést, "Szószátyár szószatyor" címmel az egyik legzseniálisabb magyar rapalbumot készítetted el, melyet szívem szerint én "kötelező hallgatmánynak" kiáltanék ki. Ezt követően Veronnal közösen jött egy-két maxi. Legalábbis, a stroyt eddig ismerem. Mit hagytam ki? Hol lehet beszerezni ezeket a cumókat annak, aki nem ismerné?Igen. A Cool Caffe egy hosszú menetelés volt. Hosszú évekig csináltuk. Tiszta szívből, tiszta szeretetből. Semmi kincsért és semmi pénzért nem adnám oda azokat az éveket. Ezek után jött ez a bizonyos Szószátyár Szószatyor album. A technikai hátterem idő közben addig fejlődött, köszönhetően Paszti barátomnak, hogy már otthon is, egy kis saját stúdióban el tudtam készíteni a felvételeket. Szeretem A-tól Z-ig én kitalálni a dalokat. Megírni a szövegtől, a dobokon át, a zongorákat és az analóg hangzást is. Ezeket szeretem és mára tökéletesen létre is tudom hozni azt, ami a fejemben megszületik. Nagy dolog ám ez a kazettákról való összevágások után x évvel. Azért nekem itt tisztem megemlíteni néhány nevet, akik rettentő sokat segítettek nekünk. Paszti és Krisztián, ők stúdiót üzemeltettek Vácon és mindent, amit meg lehetett tanulni stúdiótechnikáról, azt tőlük tudom. Szigeti Ferenc, aki a Cool Caffee-t a legjobb időszakban karolta fel és segített nekünk olyan dolgok elérésében, amiről azaddig csak álmodoztunk. Önzetlenül és korrekten. És, hát a családomnak, akik hagyták azt, hogy én ezt csinálhassam. Nem szeretnék sok nevet felsorolni, de Őket a mai napig nagyon nagy embereknek tartom, mert nélkülük ezeket a sorokat sem írhatnám le.
Tehát a Szószátyár Szószatyor album már így állt össze. Önerőből. És ettől lett talán olyan, amilyen lett. Akkoriban jöttem rá valamire, amit én a rapzenében megtaláltam a kezdetek kezdetén. Végy valami régi, sosem volt, vagy elfeledett dallamot, tegyél hozzá ezt-azt, ritmusokat és dobokat! Alakítsd úgy, hogy felismerhető legyen az eredeti dal, vagy, ha eleve egy ismeretlen dallamhoz, dalhoz nyúlsz hozzá, akkor adj egy esélyt annak, hogy megismerje a világ te általad. Az egész lemez ebben a szellemben készült el. Szinte tisztán sampling és groove technikával. Nagydobra azonban nem vertem, mint azóta egyik produkciómat sem.
Érdekes dolog ez, de lehet úgy is szeretni ezt az egészet, hogy más nem is igen hallgatja. Talán majd egyszer felteszem valami közönség által is hozzáférhető helyre. Egyelőre fémkofferekben pihen minden, korrekten learchiválva.
Ezt értem, de elfogadni nem tudom. :-) Mégis, ha érdeklődne valaki, mit kellene tennie néhány nagyszerű DJ Dzseem trekkért?
Ha valakit megmozdítana, annak néhány dalt szívesen elérhetővé tudunk tenni, ha ír a dzseemmhouse kukac gmail pont com címre. Válaszként elküldöm majd a linket, ahol le tud tölteni 4--5 dalt a legújabb szerzeményekből.
Köszi az olvasók nevében! Ott tartottunk tehát, hogy "élet a Cool Caffee után"...
A jelen úgy fest, hogy Veronnal, aki egyben a párom is, összehoztunk egy nagylemeznyi anyagot. Fura módon ezt sem vertük "nagydobra". Én írom a szövegeket és a zenéket. Veron vokállal segíti ezen dolgok egybeforrását. Nagyon egyben van az egész, nagyon jól szólnak a zenék és Veron különleges vokálhangja teszi teljessé mindezt. Van borító, meg fotók, meg minden.
Sok--sok év telt el azóta, hogy ez az egész zenebona, rap, hip-hop, scratch dolog elkezdődött. Most már nem "tisztaerőből" mennek a dolgok. Csak úgy, maguktól, csak úgy lazán. De pont ettől jó ez az egész. Úgy zenélünk, zenélek most, ahogyan például hétvégenként kosárlabdázni járok. Egy nagy "dzseemelés" az egész, hogy ezzel a képzavarral éljek.
Annak idején, nekünk is volt egy közös számunk, mely Szájhősök címmel került a közönség elé. Ez gyakorlatilag a kétezres évek elejének hazai hip-hopjának "helyzetjelentése" volt, ma már ezt a rílek úgy mondanák: beef. Beef - meglehetősen sok irányba. Engem többen is "betaláltak", hogy mégis, mit képzelek, miket rappelgetek a Hősökről. Ilyenkor, azon felül, hogy elszégyelltem magam… :-) …próbáltam megértetni, hogy ez nem kifejezetten konkrét személyekről, hanem jelenségről szól. Ami elárasztotta az akkori magyar rapzenét. Azóta, úgy érzem, sokat változott a honi hip-hop, méghozzá pozitív irányban. Ma már nem "kellene" ilyen témájú szöveget írnom. Te hogy látod? Mennyire figyeled a jelenlegi magyar, ún. "underground" terméseket?
Először is, nem igen figyelem. Ez rossz dolog vagy nem? Szégyen vagy nem, de nagyon felületesen kísérem ezeket a dolgokat. Igazából én "benne" sosem voltam. Csak annyira figyelem, hogy speciel a kérdésedre nyugodt szívvel tudok válaszolni. Véleményem is van róla. Ami a 2000-es évek elején volt, azt egy nagy űrként lehetne felfogni. Én akkor is ismertem olyan arcokat, akik igazi, valódi G-Funk hangzást hoztak. A hozzá tartozó szövegvilággal. Ők voltak a Double Portion. El voltam ájulva tőlük, hogy mik kerülnek ki a kezeik alól. Vagy éppen, amit mi csináltunk, Szájhősöket. Az is teljesen igazi volt. De túl sokan nyúltak annak idején úgy hozzá ehhez a műfajhoz, hogy igazából semmit sem tudtak róla. Csak annyit, hogy magát tartotta a világ legnagyobb istencsászárának. Nálunk itthon ennek az egész rap dolognak valahogyan a gyökerei hiányoznak. Ahogyan Amerikában kellett egy Kurtis Blow, kellett egy Grandmaster Flash, egy Sugarhill Gang, akikre nem köpködtek, hogy fú, ez micsoda méjnsztrím hangzás. Akik ezt populárisan bár, de be tudták ott vezetni. Akik át tudták kötni James Brown-t és azt az igazi blues, funk - funky hangzást a popvilágba. Nem jött rögtön az N.W.A. a rendőrökkel, meg Ice-T. És ők is a végletekig tisztelték és 1000x elmondták, hogy kik voltak a NAGYOK. Nálunk ez sosem ütötte fel a fejét. A 2000-es évek elején főképp nem. Hol hallott bárki is akkoriban olyan felvételt, aminek a végén elmondták volna, hogy... jeah, ez itt az XY Kukutyinból, Fenyő Miki, jeah, az Animal Cannibals, a Neurotic, Pajor Tamás... ők a nagyok, písz. Sehol. Amcsiban meg minden rapnóta így fejeződött be, végig a '90-es években. :-) Kis túlzással. A maiakban talán az van, hogy már tudnak gyökerekkel rendelkezni. Valahogy kialakult az, amit én mindig is hiányoltam. De akkor is úgy látom, hogy itt rögtön mindenki "gengszterezett" annak idején. Nem lépcsőről - lépcsőre alakult ez ki. És ez egy hézag az egészben. Mindenki egyéni stílust alakított magának ki. Tudatosan. Hazament és próbálgatta. Na így mondjam, vagy úgy mondjam? Milyen legyek? Ahelyett, hogy csinálta volna azt, amit jónak érez és kész. Én sosem találtam ki magam. Mégis azt mondják, 1000 közül is megismerni, amit csinálok. Én viszont nem úgy találtam ezt ki, hogy "ismerjenek meg 1000 közül is". Érted? Ez biztos, ahogy a Szájhősök idejében valóban rányomta a bélyegét az akkori előadók többségére. És a mai napig is úgy gondolom, hogy igazat írtunk akkor abban a dalban.
Ez egy hosszú-hosszú folyamat. Főképp nekem. A '90-es évek legelejétől nézve. Én speciel örülök neki, hogy ehhez a generációhoz tartozom. Szerencsés korosztály az enyém. Végig tudtunk menni az egész histórián A-Z-ig. Látom azt, amit mások biztosan másképp élnek meg napjainkban. Tud véleményem lenni, amit a saját tapasztalataim alapján írok és mondok. Jó ez így és örülök, hogy én akkor voltam fiatal srác, amikor ez az egész itthon nálunk szárba szökkent. Most már valóban, egy fiatal fa lett az egészből. De az ültetésénél jelen voltunk és erre büszke vagyok.
Ez befejezésnek is akár tökéletes. Dzseem, köszönöm a beszélgetést! Ilyenkor, az interjúk végén még szoktak olyat kérdezni, hogy "mit üzensz az olvasóknak?", ám azt hiszem, aki eddig nem értette meg az üzenetet, annak már teljesen mindegy… elhangzott minden. Úgyhogy zárásként inkább vigyük át kívánságműsorba! :-) Melyik az, amiben bennevanminden, melyik klippet küldenéd mindenkinekakiszereti? Talán annyit tudnék és kell még mondanom, hogy köszönjük, köszönöm mindenkinek, aki valaha is segített nekünk előrébb jutni, vagy akár csak egy fellépéshez is hozzáférni. Mondom ezt mindenkinek, aki ezt elolvassa és egy kicsit is részesének érzi magát a fent leírtaknak. Aki kicsit is benne volt, aki tudta, hogy mi ez, aki érezte az őszinteségét.
A klippet illetően pedig: ez egy "fogós kérdés", hogy ezzel a közhellyel éljek. Mert ha kiválasztok egyet, akkor is marad a sok-sok kivétel, amit ugyanúgy választhatnék. Mégis, ha egyet kellene választanom én a Public Enemy: Fight the Power klippjét mondanám. A hosszú évek alatt is ez az a klip, amit biztosan végignézek a mai napig is, ha valahol látom. A "rapbohóc" Flavor Flaw ebben a klipben leginkább "A" Flavor Flav. A mai napig sem értem, milyen ember is ő. :-) Ebben a klipben benne van egy Terminator X, nagy DJ és zenei produceri példaképem. Benne van a nekem csak "katonatánc"–nak hívott mozgássorozat az egyenruhás tagokkal. Ebben benne van minden, ami nekem a rapzene. Rengeteg ember és erő. Tehát a Public Enemy: Fight the Power.
