Igen, jól láttad. A Bankos-Norba olyan, amilyen. Szerinted én mit mondtam tavaly a nemrapper barátnőmnek az OSG-n, a Bankos-Norbán? Kiviszem, hogy gyere, megmutatom, büszkén, mellkas ki, fej felemelve: tessék, ez a magyar hip-hop, vállalom, jó lesz! Erre mit kap a csajom? Hogy Bankos feljön köszönés nélkül, két szám között annyit sem szól a közönséghez, hogy öhh, majd leslattyog köszönés nélkül. Közben, amíg Norba rappel (már írtam róla, az elmélyült, bonyolult rímeiről, mint pl. a visszatérő "kurva/durva" párosról, ami már 10 évvel ezelőtt is gáz volt), addig Bankos rendszeresen hátramegy a színpadon, és vált pár szót Kasko-val. Tessék barátnőm, ez a magyar rap! Szóval igen, megértelek, hogy többé nem vagy kíváncsi ezekre. Nem, hogy koncertre, albumra, hanem egy számra sem. Mi idén - többek közt - ezért sem maradtunk már megnézni őket, mert nekem, mint közönségnek, ugyan köszönjön már oda egy sziasztokot az előadó, vagy legalább böfögjön egyet, ami csak ott, csak akkor, csak nekünk, megjelenteknek szól! Értem én, hogy egyrészt a főleg tini kis sutyerákokból álló közönségét nem kedveli Bankos. Esetlegesen, mert a megjelentek kábé 80%-a nem eredetiben vette meg, hanem letöltötte a lemezét. Hogyne érteném, milyen bosszantó ez. (Több indokkal együtt ez is amellett szól, hogy miért ne rappeljek.) Ugyanakkor ott az a maradék 20% - az igazi rajongók. Nekik azért lehetne mondani valamit. Egy kössz, hogy eljöttetek-et. Nem nagyképűsködni kellene, még, ha az szinte normálisnak is számít (főleg az USA-ban...), hogy az MC-k szeretnek többnek mutatkozni, mint amik valójában. Egy minimál smink azért simán elfogadható. De ez? Ez a "mi vagyunk a bunkó emszík és telibeszarjuk a közönségünk"?? Ez mi?? Persze a közönség is... sszammeg... A közönség, amelyik minderre elmegy, és nem fogja fel, hogy egyenes adásban alázzák. Persze, hogy nem fogja fel. Egyrészt, mert tíz évvel ezelőtt még csak óvodába iratkoztak be... másrészt, mert ezt a fiatal agyat még inkább "megviseli" az alkohol. Harmadrészt meg mittomén... én azért elég jól megéreztem már ilyen korban is, hogy melyik előadó akar átvágni... ezek miért nem érzik meg, nem értem...
Na mindegy. Ki nem szarja tehát le Bankost? Hősök... igen, azt is jól láttad. A hiphop.hu születésnapi partyjáról szóló cikkben erről írtam. Konkrétan ott odament egy... egy... egy lány... (most visszafogtam magam!), hogy Eckü, adj egy autogrammot a mellemre. Valljuk be, férfiak vagyunk, ki jobban, ki kevésbé, de tesztoszteronnal működünk. Ki ne élvezné, ha odajönne egy... egy... egy lány... hogy a mellemre, léci! Csak álljunk már meg egy szóra!! Ez RAP! (Nagy betűkkel.) Nem pop. (Kisbetűkkel.) HA ÉN LENNÉK... az Eckü... vagy akármelyik "ándörgránd reppsztár" (muhhaha!)... uralkodván tesztoszteron szintemen úgy küldeném el az ilyet, hogy szégyenében áttérne Justin Timberlake-re. Mi ez, tán cirkusz? Bravo Top 10? Sztárság? Mi? Magyar rap-ben?? Ezek??? Meg van rohadva itt az egész...
Ennek a folytatását láthattad, igen, nagyon jól, az OSG Hősök koncerten. A tömeg... a rajongók... a 14-16 évesek... ahogy egyszerre mozdulnak és ugrálnak és megőrülnek és extázisba esnek, mert ez a csapat elvarázsolja őket. Nincs ebben sem már semmi meglepő, ez a hazai közönség, ahol gondolkodni senki nem szokott, csak elfogadni mindent, ahogy azt a tálon elé rakják... Azt, hogy a számok miről szólnak? Ugyan melyik gondolja végig? Minek gondolkodni? Hogy még rájöjjön, egy nagy népbutítás az egész, a szemplerezett (= lopott) dallamokkal, az üres rímekkel, meg azzal a bűbájos mosollyal, amivel lányrajongókat lehet szerezni (Tokio Hotel-szindróma)...
Ezért érezzük mi magunk kellemetlenül. Nem azért, mert itt (= ezek között) basszuk a rezet 26-28 évesen. (Illetve, nem csak ezért...) Attól már tíz évvel ezelőtt is falnak ugrottam, ha valamelyik azt mondta erre vagy arra a szövegileg tartalmatlan, zeneileg nulla albumra és csapatra, hogy ez óriási! Mi az óriási? Az, hogy olyan rappet írtak, amit nem kell megemészteni, mert nem szól semmiről, nem jó semmire, csak, hogy legyen valami, amivel színpadra lehet állni?! Azért érezzük magunkat kellemetlenül, mert gondolkodunk. Máshogy nőttünk fel. A tisztelet nekünk nem autogrammot jelentett a mellre. A rajongás nem feltétel nélküli, vak elfogadást. A rap nem értelmetlen bólogatást. Mindjárt rájövök, mi vagyunk a "hibásak"; mindenben az értelmet keressük!! Csak abban bízom, hogy amikor ezek az OSG-sek egyszer kijönnek a napköziből, és visszaemlékeznek, eltemetik magukat majd szégyenükben. Hogy például volt valami Bankos, aki épp csak le nem köpött a színpadról, de ennek ellenére ott ugráltak az első sorban, mert azt mondták nekik, ez a Bankos, ez a kemény - ezt kell szeretni...
