A recept.
Végy egy adag Marcus May-t, melyet éveken át hagytál érlelődni. Öntsd egy mixtape-szerű keretbe, de úgy, hogy az ne legyen mixtape, épp csak szerkezetileg hasonlítson rá rövidebb számaival, néhol szünetek nélküli egymásba folyásával és logikai felépítésével. Szórd meg óvatosan fűszerekkel. Ne sokkal. Külföldről Buck 65-val, de épp, csak jelképesen. Ne lehessen rajta érezni, inkább csak amolyan jelzésértékű hintés legyen. A magyar fűszerek közül az Eccentrics-et lehet használni, de ezt is csak Buck 65-nyi mértékkel. A lényeg, hogy csak az igazán ínyencek, a kifinomult ízlelő bimbókkal rendelkezők észleljék végül. Ők is maximum csak gyanítsák, de ne tudják konkrétumokkal bizonyítani, mely fűszerek kerültek felhasználásra. Ha ez megvan, alapzenékként végy pár szimpla, ám mégis hatásos darabot. Használhatod a "monumentális" polcon lévőket is, de jól jöhetnek az "elvont" címke alatt lévők is. Mivel Marcus May-re rakod mindezt, voltaképpen mindegy is. Végezetül, kóstoltasd meg mindenkivel, ezen a linken.
A hatás.
Azt gondoltam, ez is csak egy olyan album lesz, amely mindegyik, már meghallgatott számára azonnal lehet nyomni a delete gombot. Ez a hipotézisem azonban kevsebb, mint 90 másodperc alatt csődöt mondott, ahogy elindult az intróként is felfogható "Nincs több". Intróként - de nevezhetném akár listaként is. Marcus tételesen sorolja fel, kik menjenek a valahova. Kedves nagyarcú emszík! A "beef" című hip-hop fejezet itt kapott új értelmet. Aki az enyhe utalásokat kedveli, amik utólag az előadó által letagadhatóak ha számonkérés történik, nos, tehát aki ezt a tutyimutyiságot szereti, az jobb, ha keres a Salátán vagy a hiphop.hu-n valami mást. Konkrétumokból ugyanis kijár minden irányba, mindenkinek...
Példának okáért, a hirtelen jött repphungaristák figyelmébe az "Őslények országa" című, negyedik trekket ajánlanám. A hirtelen jött szélsőjobbos reppeskék talán elmerenghetnek azon, mit is képviselnek: értelmetlen faszkodást? A hirtelen jött szélsőjobbos hip-hop gyermekek ugyanígy hanyatt fognak vágódni a hatos, "Hétköznapi Jézus", vagy a tizenkettes, "Ádám anatómiája" dalokon is. Lehet "szélsősőgesen liberálisnak" nevezni Marcust, ez esetben azonban én is annak fogok számítani, pedig hányszor hallottam már, hogy milyen konzervatívan állok egyes témákhoz. Sebaj.
A verbál karikatúra olyan fegyver Marcus kezében, hogy ki merem jelenteni, jelenleg Magyarországon nem ismerek nála jobb "mesterlövészt". További jó példák erre a "Hamburger háború" vagy a "Baby Gabi & Fresh Wiki" című számok. Egy-egy éles tükördarab, szilánk, országunknak - világunknak. Nem mondom, hogy ez követendő. Sőt. Ne kövessétek. Ezt sem. Csak hallgassátok meg. Van ilyen is. Nektek. Rólatok. Ingyen.
Példának okáért, a hirtelen jött repphungaristák figyelmébe az "Őslények országa" című, negyedik trekket ajánlanám. A hirtelen jött szélsőjobbos reppeskék talán elmerenghetnek azon, mit is képviselnek: értelmetlen faszkodást? A hirtelen jött szélsőjobbos hip-hop gyermekek ugyanígy hanyatt fognak vágódni a hatos, "Hétköznapi Jézus", vagy a tizenkettes, "Ádám anatómiája" dalokon is. Lehet "szélsősőgesen liberálisnak" nevezni Marcust, ez esetben azonban én is annak fogok számítani, pedig hányszor hallottam már, hogy milyen konzervatívan állok egyes témákhoz. Sebaj.
A verbál karikatúra olyan fegyver Marcus kezében, hogy ki merem jelenteni, jelenleg Magyarországon nem ismerek nála jobb "mesterlövészt". További jó példák erre a "Hamburger háború" vagy a "Baby Gabi & Fresh Wiki" című számok. Egy-egy éles tükördarab, szilánk, országunknak - világunknak. Nem mondom, hogy ez követendő. Sőt. Ne kövessétek. Ezt sem. Csak hallgassátok meg. Van ilyen is. Nektek. Rólatok. Ingyen.
