ülem. Akárhányszor kényszeredettségemben meg akarom fejteni egy-egy popszám eszmei mondanivalóját, mindig szégyenletes kudarcot vallok. Nem bírom követni, figyelni, kivárni a végét. A vontatott dallamvezetés és a kitartott hangok nem ösztökélik semmire koncentrációs képességem. Hiába tiszta és érthető a szöveg, mire az énekes a második sor végére jut, elfelejtem, miről volt szó az elsőben. Na ja, azt tegyük hozzá, hogy egy sor kiéneklése, még ha az csak pár szó is, néha eltarthat 10-20 másodpercig is. Mire ennek a végére jutunk:
vvváááááááááááááááááááááááááraaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaanyáááááááááááááááááááááááááááááááááréééééééééééééééééésssssaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaassssszzzeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeerreeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeleeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeemm,
addigra feledésbe merül, mi is történt e sor előtt.
vvváááááááááááááááááááááááááraaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaanyáááááááááááááááááááááááááááááááááréééééééééééééééééésssssaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaassssszzzeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeerreeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeleeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeemm,
addigra feledésbe merül, mi is történt e sor előtt.
Teljesen elszoktam ettől. Az utóbbi 10, 12, vagy a vadvirág tudja hány év masszív rapzene hallgatása teljesen átalakította audio-felfogó képességem. (Már, ha van ilyen kifejezés. Kétlem, hogy lenne, így a kedves olvasó most bajban van, ha nem érti, mit mondtam. Nabumm.) A fülem arra állt rá, hogy pörgős, néhol hadarós, de legfőképp: folyamatos szövegelést értsen és emésszen meg, gyorsan. Tíz-húsz másodperc alatt nálunk nem fél mondat, hanem négy-öt is elsülhet. Itt nincs selymes, elnyújtott dallamvezetés. A rap nem enyeleg ráérősen kósza, semmit mondó gondolatokkal. Koncentrációra késztet, hiszen egy versszak hosszabb, mint egy popszám egész dalszövege. És ilyen versszakból van mondjuk három...
A rapszöveg leköt. A popszöveg nem. Elszoktam tőle, hogy ráérjek kivárni hosszas dallamvezetéseket. Elszoktam attól, hogy megvárjam, amíg kiderül (azaz kiéneklődik) a... semmi. A tartalom, vagy mi, aminek lennie kellene, de sok esetben még az is hiányzik a popzenéből. Mily' bosszantó, ahogy fél perc alatt kiénekel a popénekes egy darab mondatot, majd az utolsó szótag elhangzása után rájövök, arra vártam, hogy az előadó tudassa: vár a nyár és a szerelem.
Ajvé!
