Mi még 60 percig másoltuk BASF-ról RAKS-ra... Ti már 30 másodpercig C meghajtóról iPod-ra. Mi még hónapokig vártunk, hogy valakitől kölcsön lehessen kérni... Ti már csak addig, amíg a gúgl kidobja a linket. Mi nem győztük hova pakolni a polcon... Ti nem győztök tárhelyet találni neki a számítógépen.Általános iskola nyolcadik. A srác fordítva írta fel a kazettára, hogy melyik az "A" és melyik a "B" oldal. Emiatt az egész évfolyam fordítva hallgatta a Public Enemy-t. Három-négy évnek kellett eltelnie, mikor az albumot végre CD-n megszerezvén rájöttem, hogy eddig rossz sorrendben következtek nálam a számok.
Általános iskola nyolcadik. Neki jobban ment, így volt pénze megvenni a Coolio kazettát. Mi róla másoltuk. De az én magnóm begyűrte a szalagot. Óriási szégyen volt, alig mertem visszaadni. Mikor számonkérték rajtam, azt mondtam, már így kaptam. Az első szám eleje miattam vált hallgathatatlanná. Ráadásul, egy EREDETI, drága kazettán.
Általános iskola nyolcadik. Fel sem merült bennem, hogy ne másoljam át magamnak azt a Naughty by Nature kazettát, ami úgy a hetedik, meglehetősen sistergős másolat lehetett már. A kisebbik gond csak az volt, hogy valaki az utolsó három számot nem másolta tovább. A nagyobbik pedig az, hogy a magas hangok teljesen eltűntek róla. De úgy, hogy nem csak a cintányérok, hanem például a zongora is. Körülbelül a lábdobok pattogása maradt meg, a basszus, meg hogy valakik valamit "makognak": náádiinóóiifí. Úgy szólt, mint ahogy ma hallani messziről egy zárt autót, amiből bömböl a zene. Hasító lábdob, torz basszus, semmi más.
Kettőezer kilenc. Rákeresek a neten, hogy "Public Enemy". Öt másodperc alatt megtalálom az egész diszkográfiát, amit három kattintásból elkezdek letölteni. A sávszélességen múlik, mikorra jön le.
Most reggel van. Délutánra meglesz.
Általános iskola nyolcadikban ez eképp szólt volna:
"Most április van. Októberre meglesz."
