Vannak olyan lemezek, amelyekről akkor sem sikerülne sem dicsőítő, sem bosszankodó gondolatokat közzétennem, ha kockafejű informatikusok fenyegetnének media playerem visszaállíthatatlan törlésével. Ilyen lemez jelen helyzetben Only 5 Minutes: Amerikai álom, magyar valóság című munkája. Érthető, de nem szerethető, kezdetleges, mégsem mínusz egyről induló cucc ez. Nem a javából, hanem honnan a bánatból, nem jut már eszembe. Ennyire maradandó...A történet (szokás szerint) nem tegnapra nyúlik vissza. A cikk írásának pillanatától visszaszámított 11 nappal ezelőtt keresett meg először o5M e-mailben. Készséggel reagáltam, töltöttem, majd röpke másfél hét alatt sikerült is az anyagot meghallgatnom. És a következő konzekvenciákat levonnom.
Azt, hogy a felvételek minősége lehetne jobb, hogy az alapzenék lehetnének jobbak, hogy a szövegek lehetnének jobbak, valószínűleg o5M is tudja. Azt, hogy mindezek lehetnének rosszabbak is, azt meg én tudom. És örülök, hogy ahhoz képest, hogy még kezdeti stádiumban vergődik, nem rosszabb, mint amilyen ocsmányszar lehetne. Amit viszont Only 5 Minutes NEM tud, az az, hogy elő-, és utómagyarázatokból nem lehet megélni. És ez mindenkire vonatkozik, egyébként.
És ha még egy mondatot "és"-sel kezdek, csapjatok tarkón. Köszönöm.
o5M ugyanis azzal indított, hogy küldött egy kényelmesen hosszú levelet, valamint dobott egy honlapcímet, összességében nem kevés olvasnivalóval és magyarázkodással benne. Nem árulom el, hogy mindez untatott-e, mert a végeredmény szempontjából lényegtelen. Azt viszont elárulnám, hogy ahol már a magyarázkodás ennyire megelőlegezett és véghezvitt, ott fejétől bűzlik a rap. Ha meghallgatom ezt a cumót, én értem, hogy mi az benne, hogy "gettó", "underground" és egyéb varázsszavak; hiszen Only 5 Minutes előre definiálta számomra ezeket a kifejezéseket, hogy ha majd fülelem, ne kapjak idegrohamot. A célt sikerült is elérni: nem idegesítettem fel magam a hallottakon. Azonban álljunk meg egy szóra, tanár úr! Az a rég rossz, ha egy hanganyag mellékleteként ilyesmire van szükség. Fényre gyűlik a nép. Nem a magyarázkodásra. Nem a "majd ha hallgatod, én itt valójában arra gondolok, hogy..." kezdetű mondatokra. Nem az "itt bár azt mondom, hogy X, de azt úgy értsd, hogy Y" című fejezetekre. Senki sem szokta előre megmagyarázni, hogy miről fog magyarázni. Ha egy magyarázat megmagyarázásához még egy magyarázatra van szükség, akkor az egy halva született magyarázat volt. Ha egy rapszöveg nem egyértelmű, az nem baj, hiszen a különböző értelmezések variációi és sokasága teszi érdekessé, úgymond: művészetté a rapköltészetet. Ellenben ha egy szöveg megírása és felrappelése után a publikum előtti bemutatás előtt külön magyarázat adást érez szükségesnek az előadó, akkor valójában csak a lelkiismerete nyomja őt: "Hülyeségeket beszélsz, girnyófejű, tudod jól, mosd tisztára magad!"
És ez pedig égő.
Mégha tarkón is nyomtok.
