Azért erről majd lehetne példát venni. Egy kislemez, ami nem a világmegváltásról szól, nem a gettózásról, és nem is a nagyképűsködésről. Szelíden, de bátran, mértékkel, de - hogy is mondanánk ezt magyarul? - "it’s pretty straightforward". Erre lenne szükségünk, remélem, Ti koszos körműek ott a hátsósorban, figyeltek...

Ezy nem tekeri követhetetlenné a gondolatait. Egyértelműek. Nem nagyzol, nem szuperemszízik, tudja (elnézést a közhelyes kifejezésért!) "hol a helye" (Vigyáztam! Bocsika!). Kezdő. De nem az a kezdő, aki a gedóból jött, nem is az, aki már általános iskolai ballagása után a fél világot meg akarja változtatni, mert sikerült megfogalmaznia két-három olyan gondolatot, melyeket tíz éves kora előtt még nem tudott. Mégis határozott, egyéni látásmódja, emberi érzelmei vannak, tisztában van gyengeségeivel, esetleges esetlegességeivel, és ezeket nem takargatja. Ettől pedig őszinte, igen, végre, őszinte lesz, és nem egy MC a sztédzsről és/vagy a rosszéletből.

Nem ragoznám túl. Meg kell hallgatni. Egy szerény kezdés hat számmal néha többet ér, mint egy óriásnagyrátevés egy egész albummal. Gratulálok, Ezy!