
A rapperek, minden mindegy alapon (azaz, mivel úgyis utálják "ők" őket, akkor miért ne utálhatnák még jobban?) szeretnek bunkó módon viselkedni. Nem úgy bunkón, hogy nem adják át az ülőhelyet a néniknek a villamoson, bár benne van ez is, hanem inkább úgy bunkón, hogy debilként. Értelmi fogyatékosként. Bután. Ostobán. Együgyűn. Melyek megnyilvánulása a hangnemben, a hangerőben, és a használt szavak szűkösségében nyilvánul meg. Teljesen lényegtelen, hogy elit iskolába, vagy egy egyszerű szakmunkás képzőbe járnak, a hangsúly azon van, hogy lázadni kell. Lázadni a világ ellen, ami nem érti meg a rappereket. A lázadás megfigyelhető a tapló viselkedésben, beszédben, kinézetben.
Viselkedés. Beszéd. Kinézet. Felszáll a buszra három ordítozó, káromkodó, bőgatyás, hátrafordított baseball sapkás gyerek, akik végigugrálnak az utasok között. Az egyik tán még el is kezd rappelni, hisz' miért ne tehetné meg. "Ez a kib*szott k*rva / a f*szomat szopja..." Az iskolatáska (már, amelyiken van) össze van tegelve. A cigit még azelőtt gyújtják meg, mielőtt a következő megállónál az ajtók kinyílnának. Irány a bolt. Sörér'. Mi másért. A sör KELL. A sör az jó. A sör az fontos. Úgy, mint a cigi. Kell. Azért kell, mert egyrészt vagányság van, mindenki láthatta már a buszon is. Másrészt sok a probléma. Depresszió. Megcsalt az a kis ribanc. Meg akar buktatni az a vén róka. Anya soha nem ad pénzt. Meg amúgyis: nem vagyunk megértve! Hát nem érted?? A rappereket senki nem érti meg! Gyerünk, rúgjunk be, úgy majd megértenek...