A hip-hop egyik elemeként a graffiti és a teg önkifejezés, meg kultúra, meg művészet, meg ilyenek. Ja, meg brühühü, az átlagember ezt sem érti meg, s csak a vandalizmust látja benne. Ami nem véletlen. Egyrészt, mert az átlagemberben nincs túl nagy törekvés, hogy a dolgok mögé lásson, és megismerjen, megértsen összefüggéseket. Másrészt, mert az átlagember sztereotípiájának kialakulásához hozzájárul az az önmagát graffitisnek nevező, valójában semmilyen művészi értéket felmutatni nem tudó kisgyerek, aki két lakkfilccel meg a legolcsóbb kannával akar hírnevet szerezni úgy, hogy magánházak oldalát, vagy vonatok belsejét tegeli össze. Sajnos, ezekből van több, mint józaneszű, valódi értéket felmutatni tudó firkászokból. A baj pedig az, hogy az említett átlagember nem tesz különbséget tehetséges és nem tehetséges writer között. Sem a falakon, sem a vonaton...
A MÁV utasai roppant mód fel tudnak háborodni a "vandalizmus" filccel hagyott nyomain. A leginkább az tetszik, amikor az óvodás gyermeknek a nagymama vagy nagypapa magyarázza el, hogy a csúf, gonosz grefitisek baszták szét a szerelvényt. Ebben csak az a vicc, hogy ez feltűnik nekik, míg más nem. Többek közt az nem, hogy a vonaton nem lehet elmenni WC-re, mert vannak olyan embertársaink, akik rendszeresen az ülőkére, vagy a kagylón kívülre pisilnek, vagy (!) kakilnak. Az sem tűnik fel, hogy olyan por és koszréteg fedi már az üléseket, amitől a kék kárpit lassan feketévé válik. Az sem, hogy az ajtókat már nem lehet becsukni, mert valaki kiszerelte a zárat belőle; a könyökünket nincs hova rakni, mert "eltűnt" a karfa; vagy csak a legszimplább eset: az ablakot nem lehet fel/lehúzni, mert a kosz megragasztotta. Ugyanígy érdekes az is, mikor a felborított kuka alatt a földön kukucskál egy megbarnult, megrothadt almacsutka, vagy éppenséggel az előző utas a szemetét (amely taknyos zsebkendőből, nyitva hagyott, félig teli kóláspalackból, és zsíros szalvétából áll), otthagyja az ülésen, ahova le szerettünk volna telepedni.
Ez mind, és még lehetne sorolni, nem tűnik fel nagymaminak, nagypapinak, csak azok a csúf, gonosz grefitisek, akik összefirkálják a vonatot! Pfúúú, hogy törne el a keze mindnek! Ja, és az, hogy a tegeken kívül ott van egy horogkereszt? Egy "pusztuljanak a zsidók/cigányok" felirat? Vagy egy "gyurcsánytakaroggy"? Ez nem érdekes. Sőt, még ha észre is veszik, jót mosolyognak rajta. Igen, mosolyog rajta az a nagymami meg nagypapi, aki esetleg még a második világháborút is túlélte, tehát elvileg nagyon is tisztában kellene lennie azzal, mit jelent a halál, faji megkülönböztetés, stb. Mindennek ellenére jópofának, vagy legalábbis megmosolyogtatónak találják a szélsőjobbról származó, egyes etnikumok, vagy politikai nézeteket valló embercsoportok legyilkolására buzdító vonatfirkákat.
Ez tehát az, ami miatt nem fog érdekelni továbbra sem, hogy mennyire van széttegelve egy vagon. A filc, a nagymamitól-nagypapitól származó közhiedelemmel ellentétben nem hagy nyomot a ruhán, hacsak nincs valaki olyan elmebeteg, hogy az 1 másodperccel előbb készült tegbe beledől. Ellenben, ha a székre rászart valaki, az nem csak büdössé teszi a gatyánkat, de esélyes, hogy valóban át is színezi. Vagy amíg az ajtó mellett ülőnek ötször kell becsuknia az ajtót, mert nem veszi észre, hogy nincs rajta zár, mert valami görény kilopta, a MÁV meg ahelyett, hogy pótolná, sztrájkol, nos, ez esetben sem zavar a teg és a rajz a vonaton. Sőt, ha tehetséges vagy, majd én figyelek, Te meg csak alkoss nyugodtan...
