A por és szenny bemutatása országunkban három módon szokott történni. Az elsők között akadnak azok, akik a zuccán nőttek fel, vagy a gettóban, vagy a kettő egyszerre. Aztán van az a fajta, aki realisztikus helyzetjelentésekkel a nyers tényeket közli, nyomorról, sorstalanságról, utcáról. Végül pedig ott a harmadik, a "gengszter vagyok, egy kibaszott gengszter", aki az első változat "felnőtt" megfelelője. Az ő haverjai egytől egyig bűnözők, és - természetesen - Ő is bűnöző, aki "láttam már sokmindent". De semmi több.Thysta a negyedik. A negyedik fajtával - ezidáig, Magyarországon - nem sűrűn találkoztam. Több, mint tényfeltáró tudósítás, és több, mint szürke utcaizmus. Ez itt ugyanis: a személyes nyomor. Egyedisége abban rejlik, hogy a realisztikus (főleg pesti-stílusú) utcaképeken felül Thysta személyes érzelmeket és tapasztalatokat is belesző dalszövegeibe. Az eddig megszokott nyomorképekkel általában az a bibi, hogy az előadó szereti tekervényesen körülírni, rímekkel cifrázni a lefestendő képet. Személyes élmények csak a tényszerűség keretein belül jelennek meg, a "jólhangzás" rovására mélyebb tartalmakat nem mernek megkockáztatni. Thysta itt rúgott a hagyományokba, és a csalafinta rímekkel alkotott furmányos tényközlés szabályait minimalista kompozíciókkal vágta agyon. Így lett egyértelmű minden szó.
Thystát lehet kritizálni, hogy túl egyszerűek a rímei, vagy, hogy néhol kiesik a ritmikából. Helyénvaló észrevételek ezek, de lépjünk túl rajta. Mutatok két tucat ritmikailag és rímtechnikailag abszolút pontos lemezt, "ugyanebből" a műfajból, mégsem lesznek azok olyanok, mint ez. A "hitelesség" a kulcsszó - az a hitelesség ami különbséget tesz a panel ablakából író telepi, és egy Thysta-féle borsodi MC között. Nem kívülről szemlélődő mesélővel van ugyanis dolgunk, hanem belülről megélt, konkrét magánéleti példákkal alátámasztott rapszövegek ezek. Az alkoholizmus, az utcai, ok nélküli verekedések, vagy éppenséggel a család romlottsága van terítéken - zsírfoltos ózdi abroszon tálalva mosatlan evőeszközökkel. Ettől lesz olyan nyers, olyan durva, és olyan átkozottul életszagú az egész.
