A '80-as évek legvégén, még az S.D.O és a PNC megjelenése előtt (1993) graffiti (és tegelés) nem igazán létezett Magyarországon. Amit akkoriban graffitinek neveztek, azok vizuális értékükben egyszerűbb, primitívebb feliratok voltak mai társaiknál. Rövid, személyes üzenetek, vallomások ("szeretlek Juci"), politikai tartalmú szavak ("Peresztrojka!"), vagy ismertebb énekesek, együttesek nevei ("Depeche Mode") jelentették az illegális falfújás mibenlétét. Bár koromból eredendően emlékeim igen homályosak, de úgy rémlik, egy-egy újabb szerelmes felirat, vagy Michael Jackson neve magánházak falán sokkal kisebb felháborodást váltott ki akkoriban, mint ma egy feleméretű teg. Engem sem zavartak különösebben, sőt, azok a szavak vagy rövidítések kiváltképp érdekeltek, melyeknek jelentésével nem voltam tisztában.
 |
Például: RAP, E.P.M.D., Beastie Boys, Ice-T, N.W.A., stb.
Sejtelmem sem volt, mik ezek a betűhalmazok, ki - mi az a Beastie Boys, vagy egyáltalán az, hogy: RAP?
Mindezen idők alatt, az egyetlen forrás, ahonnan videóklippeket lehetett megismerni, az a Magyar Televízó heti rendszerességgel jelentkező MAHASZ TOP 40 című műsora volt. Jellemzően Edda, Republic, és Neoton Família voltak a zenei igénytelenség képviselői. Tetszett a népnek, legalábbis, muszáj volt, hogy tetsszen, hiszen más nem nagyon akadt.
Ekkoriban, látván a már említett feliratokat a falon, gyakran nyaggattam édesapám azzal a kérdéssel, hogy MI AZ A "RAP"? A sokadik magyarázat után, érthetetlenségemen végül meglepő módon a toplista segített. A műsort nagyjából fürdésidőben sugározták, s egy alkalommal apám szólt, rámutatva a képernyőre, hogy most figyeljek, mert: "ez a RAP". Odanéztem. Fekete-fehér klipp, négerek mennek a sikátorban, csatornákban, sötétben. Totál unalmas az egész, nincs dallama és nem érteni a - nem mellesleg monoton - szöveget.
Hát mondom, HA EZ A RAP, AKKOR EZ ELÉG SZAR...
