...avagy olcsó húsnak híg a leve...

Ha tehát az instrumentálokról túl sok jót nem lehet megállapítani, vegyük a szövegeket górcső alá. Koncepció: "mindenki képviselje önmagát." Wow! Ez nagy koncepció, vajon mennyit kellett a kitalálásán agyalni? Matematikailag kifejezhetetlenül sokat - meg is lett az eredménye. Felejthető beat-ekre, ősi, tipikus, régi, Bloose Broavaz-os semmitmondás. Vissza a gyökerekhez. Kár érte. Ezért mondom, hogy ezt nem kellett volna. Több tucat MC és DJ, a végeredmény meg egy nagy zéró. Persze, vágom, vágom, vágom... Ez egy mixtape, végülis, egy előadó miképp képviselje rajta magát? Kezdjen el filozofálni? Komoly témákat boncolgatni? Mondjon okosakat? Inkább csak nagyokat tud, azaz: mehet az arcoskodás, meg "itt a hip-hop". E ponton bukik meg az egész. Hogy melldöngetés ide, vagy oda, egy olyan lemezről van szó, ami szimplán semmilyen. Üres. Semmitmondó. Silány. Hiányos. Elvileg, előremutató, hiszen az ígéret szerint lesz több Barbárfivérek lemez is, gyakorlatilag azonban visszalépés. Ennyit rég unatkoztam egy mixtape hallgatása közben. Pedig az MC-k nagy része (gyengébbek kedvéért: ez azt jelenti, hogy nem az összes) egyenként vitathatatlanul jó szövegelők, tehetségesek, tiszteletreméltóak. De így, egyben, egyszerre, egy helyen, egy-egy percbe belesűrítve... Szokták mondani némely albumokra, hogy "sok az üres járat rajta". Na, ez az egész egy nagy üresjárat! Elkezdődik, de nem folytatódik, és nem ér véget. Persze, lehet, csak én baszok rá megint, mert ebben is a konkrétumokat keresem, holott meg lett mondva - ejnye, nem figyelek? -, hogy az a koncepció, hogy nincs különösebb koncepció...
...akkor meg minek az egész?!
Zárómondat, két verzió:
1. Tudom, új lemezről illett volna a megjelenéssel egyidejűleg írnom, de ez RapBlog, ki nem szarja le?
2. Tudom, új lemezről illett volna a megjelenéssel egyidejűleg írnom, de ez Bloose Broavaz, ki nem szarja le?